Hogy próbáljam rávezetni a gyermekem, hogy tanuljon, hogy fontos, mi lesz belőle?

Az én koromban azzal riogatták a szülők gyermekeiket, ha nem tanulsz, mehetsz utcaseprőnek.

Később: mehetsz kukoricát kapálni

Meg kell találni azt a foglalkozást, amitől ma nagyon-nagyon idegenkednek a fiatalok, és azt megemlíteni neki: talán, hogy a mekibe mosogatni jó lesz iskola nélkül, vagy valami hasonlót,

Persze ne hidd, hogy majd nagyon megijed, ha annyit elérsz nála, hogy elgondolkodik a dolgokon, már örülhetsz.

Unszolással semmire sem mész!

Abba középiskolába került ahová Ő szeretett volna menni?

Azon ne csodálkozz, hogy nem tudja mi akar lenni, mert a legtöbb korabeli fiatal így van ezzel! Csak azt látják mindenhol, hogy rengeteg munkanélküli van, panaszkodnak az emberek hogy nem tudnak mit kezdeni a szakmájukkal/diplomájukkal. Ez elbizonytalanítja a fiatalokat! Vigyétek el pályaválasztási tanácsadóba, előzetesen sem rossz egy ilyen és mire érettségizni fog, akkora már esetleg lesz benne egy kiforrottabb elképzelés vagy cél. De a cseszegetés semmiképp sem célravezető, mert annál inkább tiltakozni fog!

Próbáljatok valamilyen célt keresni neki, vegyél továbbtanulási tájékoztatót, abban megnézheti, milyen egyetemek és milyen szakok vannak, hátha megtetszik neki valami.

Tanuljon, mert egy szál érettségi ma már semmit sem ér.

Szerintem meg nem lehet csak mondani azt, hogy "ha nem tanulsz ez vagy ez lesz belőled". Vagy el sem gondolkodik az egészen vagy már annyit hallja, hogy ráun és nem fogja még annyira sem érdekelni a dolog. Én ezt a testvérémen látom már 6 évesen. Ő másképp van nevelve, mint én voltam, lazább 6 évesen fél 9kor még kint van játszik a falu másik felében, szóval egészen más.(vidéken élünk)(19 L vagyok).

Bár mentalitáson is sok múlik, Én leírom, hogy engem mivel "tudtak meggyőzni". Lehet, hogy ez a módszer már túl késő, de esetleg segítségül szolgálhat valaki másnak is. Esetleg nem árt odatenni fizikai munkára, megtapasztaltatni, "ha nincs ész, van kéz".

Szüleim, nagyszüleim világéletükben mezőgazdasággal foglalkoztak. Már kisgyerekként kint voltam én is a mezőn dolgozni, piacra készítettem ugyanúgy már 7-8 évesen az árut, esetleg már szedtem ki a gyomot az ültetvények közül és ültettem is a palántákat úgy ahogy tudtam, de az összes megélt:D A nagyszüleim mindig emlegetik azokat a napokat, és mindig azt mondják, hogy aki fiatalon megtanulta a munkát az soha nem felejti el. "Tanuljatok fiaim. Ha meg nem akartok tanulni itt a földeket megtaláljátok(elég nagy területtel rendelkeznek), kapa van, tudjátok miből áll az egész." És igazuk van. Nem kényszerítettek soha tanulni. Nálunk ez "hagyomány", hogy családi vállalkozás van-kertészettel foglalkoznak édesanyámék is most- virágtermesztés. Rengeteget dolgoznak, én is besegítek. Látom mivel jár az egész. És szívesebben önállósodnék, tanulnék, mint, hogy szüleim mellett éljek, tőlűk függjek és dolgozzak. Családunkban senki nem vette komolyan a tanulást. Sokszor idegesít a tudatlanságuk is, de tiszteletem őket, én meg orvosira jelentkeznék. Bár én is leromlottam középsuliban, de bízom abban, hogy sikerülni fog mindez, mert ezt szeretném csinálni. Amihez még hozzájárult a tapasztalatom az, hogy ugyanúgy tudom tisztelni a fizikai munkát, mint a szellemileg megterhelőt.

Üdv.