Ti nem érzitek néha feleslegesnek, hogy egyetemen oktatnak bizonyos dolgokat?

Egy gépészmérnöki, egy villamosmérnöki vagy egy orvosi, egy biológus, tehát komolyabb szakokon megértem az alapozó féléveket, akkor utána is a sok határterületi, vagy témához nem kapcsolódó, ha tetszik, töltelék tantárgyat.

De sok olyan szak van, ahol totál felesleges az alapozó féléveken szenvedni, attól jobb szakember nem leszel. Csak van egy dögunalmas és általában nehéz éved. /2 félév/

A szakirányok nem feltétlen jók, nem is mindenhol kapcsolódik magához a szakhoz. Például nálunk a legkevésbé SEM. /2 félév/

Akkor marad másfél év /3 félév/, amikor tényleg a szakmáról lehetne tanulni. Ez a másfél év is tele van mindenféle tölteléktárggyal.

Igazából sok szakmát nem a tanteremben, hanem gyakorlás közben lehet megtanulni.

A tanteremben dögunalmas, üres.

Nálunk van lehetőség projektre, amikor lényegében csapatonként versenyezve csinálják meg, amiről tanulnak. És igazából a tanulás ezalatt következik be.

Aki csak lexikálisan tanul - és az egyetemek erről szólnak - az kijön - sok szak esetében - úgy, hogy azt se tudja, hogy ő most ki, mi és mire jó.

Fejébe tömtek egy csomó unalmas marhaságot, amiket NEM FOG HASZNÁLNI, a lényegről kevés szó esett, gyakorlat kb. nulla.

Ehhez képest egy OKJ-n, ahol ugyanazt tanítják, tanulnak két évet, de nem alapozás, meg nem tölteléktárgyak, csak a lényeg.

Viszont tele van gyakorlattal, használható gyakorlati tudással. Tudod, mire leszel jó, mire leszel képes, ki és mi vagy.

Amit pedig lexikálisan tanítanak, mind hasznos és semmi felesleges nincs benne.

Egyik ismerősöm most végez egy mostmár "büfészaknak" kikiáltott szakon, ami a 16-ban benne van. Kb. nem tudja a szerencsétlen, hogy mire jó, mi az, amit tud, csak azt tudja, hogy körbejárták a dolgokat.

Az én szakom MÉG nincs a 16-ban, de bele kellene tenni. A nálunk végzettek ugyanígy csalódottak, azt érzik, semmihez se értenek. Én még az elején vagyok, de már most se tetszik.