Aki nem bírja a vért és a tűket, abból lehet rendes ápoló?

Sőt!

Én fiú létemre elájultam egy ideig a tűtől, vérvételtől. De le lehet győzni, legyőztem, már nem leszek rosszul egyáltalán. Pedig nem is gyakran volt alkalmam gyakorolni. Ha ápoló leszel szerintem hamar legyőzöd, mert ez sokkal kisebb akadály mint amekkorának látszik.

És hogy miért írtam, hogy sőt?

Mert ha ilyen érzékeny vagy a tűre, vérre abban előnyt kell, hogy láss!

Ugyanis így sokkal jobban meg fogod tudni érteni azokat a betegeket akik szintén félnek a tűtől, vértől stb..

Ez a félelem csak látszólag hátrány, ha megtalálod magadban az erőt, hogy legyőzd akkor előny is lehet belőle.

Az az érzékenység, amit most "magadra fordítasz" át kell, hogy alakuljon a Te munkád által, hogy "a másik emberre legyél érzékeny."

A félelmed csak annak tükröződése, hogy még magaddal foglalkozol. Ha megtanulsz egy másik emberrel törődni, megszűnik a félelem, hiszen nem a saját érzéseiddel vagy elfoglalva, hanem a másikéval. Ez az önzetlenség.

És ez megvan benned, hiszen tenni akarsz másokért.

Tehát szerintem igen jó alappal indulsz, hogy ápoló legyen belőled.