Baj hogy én a gyerekeimet a magyar oktatási rendszer közelébe sem szeretném engedni?

Nem baj, csak ne téríts.

Különben szerintem ez a dolog iskolafüggő. Én olyan helyre jártam, ahol maximálisan figyelembe vették a diákok képességeit, és aszerint tanítottak.

Valójában ez nem csak az oktatási módszertől függ, hanem a tanári kartól is.

Egy kisvárosban jártam általános iskolába, nincs semmilyen rossz élményem, pedig normál, önkormányzat által fenntartott iskola volt.

A gimnáziumot a budapesti AKG testvérintézményében végeztem vidéken, szerintem messze az egyik legjobb, mind az eredmények tekintetében, mind a rendszer tekintetében (Hévíz).

Nem poroszos az oktatás, a tanárokhoz akár magánéleti problémával is oda lehetett menni. A folyosón nagy kerek asztalok, ha épp arra járt egy tanár és megállítottuk valamit kérdezni, simán leült közénk és elmagyarázta az anyagrészt. A személyiségfejlesztésre nagy hangsúlyt fektettek, illetve az oktatási rendszerük is olyan, hogy első két évben mindent kell tanulni tanterv szerint (Nemzeti Alaptanterv), utolsó két évben csak az érettségi tárgyakat és emelt szinten fel lehetett venni azokat, amik érdekelték az embert. Volt aki matekot, volt aki biológiát. Én humán beállítottságú vagyok, emelt szinten tanultam irodalmat és történelmet, viszont biológiát-kémiát-fizikát az utolsó két évben egyáltalán nem.

A nyelvoktatás is nagyon erős volt, heti 10 óra. Érettségiig két felsőfokút szereztem különösebb erőfeszítés nélkül - mert közben meg is szerettették velem a nyelveket.

Nagyon szerettem oda járni. Szóval vannak jó iskolák Magyarországon is, csak utána kell nézni.

Teszem hozzá, egy fillért nem kellett fizetni az oktatásért, akkoriban felvételi volt (nem tudom, hogy most hogy van már), aki az első húszban benne volt, annak vagy az állam vagy az önkormányzat állta a tandíját - őszintén szólva akkor nem érdekelt, azóta meg nem jártam utána, hogy ki volt a fenntartó.