Szerintetek? Megoldás?

Sajnos egy olyan"csapdába" kerültem amiből nincs kiút. 17 éves fiú vagyok, és tavaly matekból pótvizsgáztam, át is mentem, de a bukás nagyon megviselte anyámat, és megígértem neki, hogy több ilyen nem fordul elő. Most harmadikban az első félév az épp hogy 2-es megvolt, de azon is megvolt a vita, és megint ígérgetnem kellett. A második félév az úgy kezdődött, hogy 2 db TZ egyes=4db karó. (megjegyzem egy olyan matektanár tanít, aki a pokolnál is rosszabb, álltalában 50-60 % egyes az átlag dolgozatok) Rám, és még szinte minden fiúra pikkel ez a nő, szinte mindig 1 est kapunk, ha tanulok, ha nem. Matektanárra egy vagyont költöttünk, nem sokat javult a helyzet. max 2-eseket kaptam nagy ritkán. Egyszer csak új anyagot veszünk, kövi óra röpdolgozat. Még nagyon fel sem fogtam, az anyagot már is + 1 karó és ez még egy párszor előfordult. Már 1 kezemen nem tudtam számolni az egyeseimet, amiket nem mertem itthon elmondani, nem is részletezném, hogy miért... ekkor már tudtam, hogy bukta lesz, ennél a tanárnál esélytelen javítani, év végén biztos meghúz. Így hát lesz*rtam a matekot, tudtam, hogy ki fogok ebből a játékból szállni, mert nem bírom tovább már régebben is ki akartam, de nem tedtem meg. a 6. karónál már tudtam vége, próbáltam élvezni a maradék időmet. aztán sorra jöttek az egyesek, Tz-k röpi dogák túlmentem már a 10. karón is, ami nagyon összetört, de nem tudtak itthon semmiről. Ez annyira megviselt, hogy szinte mindenből 1 jegyet rontottam. Most az elmúlt 2 hónapban folyamatosan gondolkozom, hogy hogyan száljak ki. Az elmúlt 2 hét volt maga a katasztrófa, mert kérdezősködtek itthon a jegyekről, és beírtuk a bukásra állást az ellenörzőbe, amit alá is írattam, de sajnos hazudnom kellet, hogy nem állok már bukásra, hogy mentsem magam. Minden nap hazudnom kell anyám és nevelő faterom szemébe, hogy ne aggódjatok nem bukom. mert nem merem elmondani, az kész lenne. Anyám kórházba került, bent ápolják, mert volt kisebb műtéte, nagyon lent van szegény, és már összeroppantam a hazugságoktól. Már búcsúlevelen is gondolkoztam, de ilyenkor itt hagyni, az kész tragédia lenne, de nincs választásom. Teljesen kész vagyok. Mit gondoltok?