Ti hogyan készültök fel matematikából egyetemen?

Azért ez elég szűkös látásmód a matekkal kapcsolatban. A mérnök azért mérnök, mert belelát a dolgok mögé és nem csak kikeresi a katalógusból. Ha műszaki hiba van vele, szészedi, belenéz és nem csak egy értelmetlen kábelhalmazt meg program ciklusokat lát mint egy átlag rendszergazda vagy gyári gépmester, hanem azt, hogy mi miképp működik.

Vagy 20 év múlva ki fogja megírni azt a tervezőprogramot, amikor az okosak mind elhunytak? Na erről ennyit.

Én a matekot soha nem az egyetemen tanultam meg és szerintem senki. Nálunk el is mondták, nem fogod az egyetemen megtanulni. A megoldás mégis hihetetlen egyszerű. Hazamész, keresel egy jegyzetet vagy könyvet ami leírja miről is van szó, aztán: gyakorolsz. Gyakorolsz, ami nem azt jelenti hogy megcsinálod a 2 legkönnyebb feladatot és kész. Megoldod az összes példát, te egyedül. Ha nem megy, addig ülsz fölötte amíg ki nem logikázod. Gyakorolni, gyakorolni. Csak így lehet. A vizsgaidőszak erről szól.

Ha nagyon nem megy a matek, lehet hogy jó ötlet a tanár. DE: én azt ajánlom, bizonyosodj meg róla, hogy megvan a szükséges alaptudás, ugyanis ez gyakori hiba. Valaki úgy akar integrálni, hogy nem hogy deriválni, még egy hétköznapi matek példát sem tud gond nélkül megoldani. Szóval érdemes lehet az alaptudást kicsit feleleveníteni a hiányt meg pótolni, mert az egyetemi matek típikusan az a dolog, ami építkezik és ehhez kell az alap.

Erre két példát tudnék felhozni. Egyszer rákérdeztünk az egyetemi matek tanárnál, hogy MINEK a matek. Elmondta, hogy igazából bonyolultabb példákat mi sosem fogunk használni (más mérnökök lehet), de tornáztatja, frissen tartja az agyat, ezért tartják fontosnak.

A másik téma pont tegnap került szóba egy másik órán. Ennél a tanárnál mondjuk 20% megy át egy-egy félév végén, de emberileg irtó intelligens, az életre készít fel és mindig van valami életszerű sztorija, amit hozzáfűz egy-egy feladathoz. Tegnap egy ilyen sztori után feltette a nagy kérdést egy csoporttársam, hogy "hát de ezeket már programokkal számolják nem?". A tanár csak annyit mondott, hogy mi van ha áramszünet van? :) Persze csak poénnak szánta. A lényeg annyi volt, hogy azt mondta azon embereket lehet mérnöknek nevezni, akik a dolgok és problémák mögé is látnak, mert egy programot megismerni bárki megtud, kettőt kattintani bárki tud, viszont az eredményeket kiértékelni, észrevenni, hogy a gép számítása hibás, észrevenni, hogy a beérkező adatok hibásak, ő hibázott a bevitelnél, avagy a gép számol hibásan, na ahhoz kell tudni az alapokat!!

Kérdésedre válaszolva, a matekhoz s*egggg kell... Az egyetemen örültem, ha jegyzetelni tudtam normálisan, a figyelést második óra után feladtam, mert csak összezavart. Így heti 4 óra aktív agymosás/alvás, jegyzeteléssel egybekötve, ennyi volt a matek számomra. :) Aztán zh-k előtt leültem, átnyálaztam az egész anyagot, igen szó szerint nyálaztam kb, mert rosszul voltam tőle... Ha nem ment, akkor kivettem 5 könyvet a könyvtárból, példatárakkal, átolvasgattam, próbáltam értelmezni, felfogni, ezer példát megcsinálni rá. Minden matekot elsőre sikerült megcsinálnom így, kivétel valószínűségszámítást, mert az számomra mindig is mumus volt, de harmadszorra azon a vizsgán is átcsúsztam, ráadásul hármassal! :) Van egy ismerősöm, aki mindig is jó volt matekból, MSc-re jár most, hozzá jártam korrepetálásra. Mivel ő is diákszemmel látja a dolgokat, ezért ő eltudta magyarázni gyp-s módon a dolgokat, mi miért van, hogyan kell csinálni. Gyakorlatilag mivel a valószínűségszámítás már nem ment úgysem hogy leülök és átnyálazok minden könyvet, ő készített fel a vizsgára. Egy egy óra korep. után könyvek elő, példákat megoldani, gyakorolni, frissen tartani az agyam és végül csak sikerült.

A matekot túl kell élni, ennyi! :)