Egyetem, szocialis gondok, nem vagyok egyedul?

A szobatarsaim utalnak, es pletykalnak rolam. Undoritonak es budosnek neveznek. A gond ott van, hogy hiaba tudom, hogy nem igy van, megis kezdem elhinni. Sokaig sikalom a borom, hatha nem leszek budos. Tukorbe sem merek mar nezni, mert rondanak tartom az arcom es nem tudok ellene tenni. Soha nem voltak problemaim, mindig szerettek az emberek, vagy max. unszimpatikusnak talaltak, akkor elkerultek. De ez az ok nelkuli utalat, megremiszt. Modellkedtem regen, mindig figyelek az oltozekemre, de ezek a pletykak olyan melyen sertoek, hogy nem csak noiessegemben, hanem emberi mivoltomban is megingadtak. Nagyon elvagyok keseredve, mert hiaba allnak mellettem a barataim, a rossz dolgok vesodnek az agyamba, es nem tudok tovabb lepni. (plane, hogy mindennap talalkozom veluk) Mit tehetnek, hogy felejtsem el, hogyan szerezzem vissza az onbizalmam?