Miért van az, hogy az érettségi évemben vagyok és pont most "fújtam ki"?

Nem bírom magam rávenni a tanulásra. Igazából nem most kezdődött a dolog, már múlt évben is benne voltam ebben; egyszerűen teljesen passzívvá váltam. Az időm nagyrészét itthon töltöm, egyre kevésbé tudok betartani határidőket, nem törődöm a szobámmal, halogatom a dolgokat az utolsó percre, sokat pihenek, ha valamit meg kell csinálni, vagy el kell dönteni, gyakran "elúszom" vele. Döntésképtelennek érzem magam. Kedvtelen vagyok. Nem tesz semmi igazán boldoggá, nem villanyoz fel semmi...

Szóval a tanulás miatt tettem fel a kérdést. Baromi keveset tanulok. Kilencedik osztályban még naponta egy órát simán tanultam, talán többet is. Ma már kb. 10 percet, ha tanulok napi szinten.

És a vicc az, hogy az átlagom nem romlik. Mindig kitűnő közelében voltam és vagyok, a legtöbb eddig 4 négyes volt. De míg régebben úgy tanultam, hogy folyamatosan haladtam az anyaggal, most úgy tanulok, hogy az utolsó percben teljesen rákapcsolok és akkor vágom be az egészet, aztán két hét múlva elfelejtem. Különösen igaz ez olyan tárgyakra, amik nem érdekelnek (pl. töri). Bioszból például mindig is jó voltam, abból sok minden megmarad magától is. A nyelvekkel is az van, hogy meglátok kétszer-háromszor egy szót, akkor utána már nem felejtem el többé. Az egyetlen, amivel valóban gondjaim vannak, az a fizika, azt egyszerűen se nem szeretem, se nem értem. Vagy a tanár magyaráz hülyén, vagy csak nem áll rá az agyam. A matekkal pl. nincs bajom, abból mindig 4-5 voltam.

Szóval elég furcsa, hogy napi szinten ennyire nem tanulok. És az a vicces, hogy pótcselekvéseket végzek helyette, például valami régi, játékkal játszom a gépemen. Vagy netezek. Simán el tudok tölteni 4-5 órát a semmivel, aztán arra eszmélek, hogy megint nem tanultam semmit. És valahogy nem is mindig bánom...