Hogyan magyarázzam meg édesanyámnak, hogy ne aggódjon ennyire az iskola miatt?

Én mindig azzal próbálkoztam ilyenkor, hogy a többieknek sokkal rosszabb jegyeik vannak, de persze erre az volt a reakciójuk, hogy őket a többiek nem érdeklik :)

Bizony ez nehéz dió , de esetleg próbáld meg megközelíteni úgy, hogy rávilágítasz arra, hogy a négyes hivatalos neve "jó". A jó pedig senki szemében nem lehet rossz. Meg esetleg azt is megmondhatod, persze szépen, tiszteletteljesen, hogy egyrészt te elégedett vagy a jegyeiddel, másrészt magadért tanulsz és nem másért. Ezek a jegyek teljesen elegendők, hogy bejuss felsőoktatásba, nem kell duzzogni, meg morogni miatta, még akkor sem, ha sikerülhetett volna jobbra is, csak esetleg kevesebbet készültél, vagy figyelmetlen voltál.

Mert mi szülők már csak ilyenek vagyunk!

Képzeld! Nálunk is ez megy! Annyi a különbséggel, hogy a fiam szerint a 3-as, sőt a 2 -es jegy is megfelelő! Sőt mi több! dolgozat megírása után mindig az mondja nekünk, hogy ez a dolgozat biztos hogy olyan jól fog sikerülni, hogy lesz vagy 4-5 ös.

Nah! Akkor összenézünk az apjával és egyszerre mondjuk ki: Akkor jó lesz ha megkapod a 2-est. Ezen a gyerek úgy bepaprikázódik, hogy azt mondja: Persze! mert nektek semmi sem jó! Pár nap múlva kikapja a dogát: 2-es lett! Jól van! néha 3-as is szokott neki lenni.

De a legelképesztőbb az amikor egy 1-es dolgozat után 5-re írja. Ez csak is úgy lehet ha adott esetben van úgy hogy lusta tanulni, komolyan venni a munkáját. Mert ha teljesen hülye az anyaghoz valaki meg lövése sincsen, akkor bizony nem tudná 5-re kijavítani!

Valószínűleg az Édesanyád a maximumot szeretné belőled kihozni, mert érzi, hogy ennél sokkal többre vagy képes mint amit produkálsz! Biztos vagyok benne, hogy legbelül büszke rád és nagyon szeret téged.

Ahogy én is szeretem a fiamat és igazából nem tudok rá haragudni mindezért. De igen is! Azért vagyunk mi szülők, hogy elmondhassuk nektek a véleményüket. A negatív kritikán nem megsértődni kell, hanem tanulni belőle!

21.01!

Persze, hogy a szülő szeretné, hogy ne kallódjon el a gyereke, de azért a kettes, meg a négy egész valahány között van némi különbség. Középiskolában már szinte lehetetlen kitűnőnek lenni. De itt nem is erről van szó, hanem arról, hogy a kérdező anyukája felkapja a vizet, ha egy dolgozat csak négyesre sikerül. Miért kell agyonhajszolni a gyereket?

Úgy gondolom, ha kérdezőt a szülei érettségi után egyetemre vagy főiskolára szánják, a magas felvételi pontszámok miatt nem biztos, hogy 4-es átlaggal felvételt fog nyerni ilyen intézménybe a leányzó!

Amúgy egyetértek veled abban, hogy a mai diákok sokkal jobban túl vannak hajszolva mint amikor a régi diákok. Gondolom az édesanyja tisztában van a gyermeke képességével. Észrevenné azokat a jeleket gyermekén amire azt mondaná: Ennyit nem ér az egész, hogy te pszichésen megszenvedjed ezt! Az megint más kérdés, hogy vannak olyan szülők is akik szinte az őrületbe kergetik az állandó elégedetlenségükkel gyermeküket! Ez a szülő személyiségén múlik.

Én például a fiamat már egészen kicsi korától kezdve próbálom megerősíteni abban, hogy Őt akkor is minden körülmények között szeretni fogom ha például nem úgy alakulnak a dolgok ahogy azt elterveztük. Viszont a nevelésében a következetességre is alapvető figyelmet fordítottunk.

1. Amibe bele kezd azt vigye véghez.

2.Mindent megtegyen annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet tudja kihozni magából. ( Itt érzem azt, hogy itt tudna még javítani)

3. Meg tudja hallgatni a negatív kritikát is, mert abból lehet hogy később tanulni tud majd.

Én nagyon sajnálom, hogy így érzel. De sajnos a szüleinket nem tudjuk megválogatni. Ők ilyenek, így kell őket szeretni és elfogadni. Semmiképpen se feleselj vissza nekik. Vagy meg próbálhatod nekik meg ígérni, (ahogy a fiam is szokta) hogy következő alkalommal biz Isten jobb lesz! Minden tőlem tehetőt megteszek!

Sajnos az esetedre nincs jó válasz. Le ócsárolhatjuk a szüleidet, de szerintem ez neked is rosszul esne.

Valószínűleg az is szerepet játszik, hogy olyanok amilyenek mert őket is annak idején így nevelték.

Ha ez valamit is számít, gyermekkoromba én is nagyon sokszor éreztem azt, hogy a szüleim nincsenek megelégedve

velem. És ha én egyszer Anya leszek egészen másképp fogok mindent tenni. Aztán Anya lettem! Ha nem is mindenben, de nagyon sokszor szembesültem azzal, hogy bizony az alma nem esik messze a fájától. A fiam különösen tartja előttem a tükröt.:) Nekünk felnőtteknek sem könnyű az élet. Ránk is vonatkoznak normák és szabályok. Végezzük a dolgunkat több-kevesebb sikerrel. A szülő is úton-útfélen hibázik.