Egyetem para, normalis?

Az normális, hogy félsz az ismeretlentől, de azért ne ess túlzásba. Előtted már nagyon sokan túlélték az egyetemet :) Lazíts, és akkor nem lesz gond.

Azt meg felejtsd el, hogy az összes tanár téged akar majd szivatni. Oké, van olyan, hogy némelyek szopatják a hallgatókat, de azt is vedd figyelembe, hogy olyan rengeteg embert tanítanak, hogy még a nevedet sem jegyzi meg a legtöbb.

Amúgy is, a tanulás sem olyan dolog, hogy azt nem lehet bírni. Ha érdekel, akkor meg tudod tanulni, csak le kell ülni és csinálni. Jó, vizsgaidőszakban szokás szenvedni, de megmondom őszintén, az ilyen látványos haldoklás nagy része inkább csak műsor :) Tudom, mert én is ezt csinálom :) Néha tényleg úgy érzem, hogy kirohad az agyam a helyéről, de azért az már erős túlzás, amikor a földön fetrengve felhívom a barátnőmet, és hörögve beleszólok a telefonba, hogy "éééén eezt neeem bíííírom továááább". Akkor negyed órát hörgünk egymásnak kínunkban, aztán folytatjuk a tanulást :D Amikor tényleg olyan sok tanulnivalóm volt, hogy nagyon... hát akkor kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy nyafogjak, de ez akkor volt, amikor két nap alatt volt három vizsgám (a három legnehezebből), és két napom volt felkészülni rájuk, mert előtte is vizsgáim voltak. Na, az a pár nap nekem ki is esett, az egészből csak arra emlékszem, hogy főzöm a kávét, meg fáj a hátam :) De látod, élek, itt vagyok, és a vizsgáim is meglettek elsőre. Akkor sem lett volna para, ha nem sikerültek volna elsőre, csak nagyon nem akartam húzni az időt.

Ja, azt még hozzáteszem, hogy kisgyerek mellett járok egyetemre, ráadásul egyedül nevelem, szóval kissé meg is van kurtítva az az idő, amit a tanulásra tudok szánni. És így is azt mondom, hogy nem kell rémeket látni, nem olyan rémes az egész, mint ahogy sokan szeretik beállítani.