Mennyit keres havonta egy főiskolai docens körülbelül?

A válasz írója 90%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 12:33

ez a docensi fizetés sok vagy kevés? mennyi idő míg valaki idáig eljut?

Kedves nyolcas!

Negyedannyit dolgozik? Hol élsz te, a feudalizmusban? Azért én tennék egy egész magas összegű fogadást arra, hogy egy docens nagy valószínűséggel meg tudná tanulni azt, ami ahhoz kell, hogy egy multinál dolgozhasson az ember, de a legtöbb multinál dolgozó, ha vért hugyozik az erőlködéstől, akkor sem jutna el egy docensi állásig, mert nem bírná aggyal. Amikor a pénzt osztják (de legalább, amikor beszélnek róla) ezt figyelembe kellene venni.

Ez érdekes kérdés, vagyis inkább a körülöttte kialakult vita érdekes.

Egy doktori, phd fokozat megszerzése mindig imponál, az ember bármilyen helyzetben is van. Azonban őszintén megvallva nem megtérülő a mai Magyarországon doktori fokozatot szerezni. De ezt az is tudja, aki elkezdi. Sokan nem is tudatosan kezdik, hanem csak a "Nincs kedvem dolgozni menni és inkább tanuljunk még" elven csinálják.

Nézük például a mérnöki iskolákat. Az oktatás elavult és nagyon vaskalapos. 40-50éves technikákat, műszaki megoldásokat oktatnak.

A nehézsége számomra nem körülírható pontosan. Ha valaki egyetemen marad, akkor a tanszékekkel jó kapcsolatot épít ki. (nem egy helyen halottam, hogy a posztgrad képzésen a doktoranduszok inkább csak baráti beszélgetéseket tartanak az oktatókkal, minthogy túlzottan belemenjenek a követelt anyagba)A disszertáció megírása az más tészte. Sokan ott buknak el. Ahhoz már tényleg kell szaktutás....(de sajnos csak egy adott területen) :(

Ha írok egy doktori disszertációt mondjuk egy hajtómű rezgéskiegyenlítésének új módszeréről, akkor abban pro leszek. De mi van a hegesztéssel? Mi van ha az életben hegesztési probléma merül fel és a doktorandusz nem tud meggfelelő és kielégítő megoldást adni????

Ezzel szemben van egy BSc-és, MSc-és képzéssel kiszakadt szakember, akinek a háta mögött van 10-15 év velős tapasztalat. Lehet a megoldásait nem tudja ugyan olyan műszaki tudományos tartalommal körülírni. De ő már látott olyat, már fogott olyat és tudja, hogy anno hogy oldották meg. (még ha kalapáccsal és vésővel is, mert nem szabad finomkodni) Na az komolyabb szaktudás, mint elmélkedni a vas fölött. :)

Például: Nálunk a lean vezető egy mérnök doktor (na jó, élelmiszermérnök, szóval vicc mérnök) :) és a beosztotttja egy gépész technikus. A gépész technikus srác fizuban kb. ugyan ott van. Rajzol 3D-ében leforgácsolja, hegeszt és összeépít egy komplett célgépet. :) Erre a lean vezető azon elmélkedik, hogy hogyan is kellene kibalanszírozni egy gyártóterületet. (de elmélkedik és nem feltétlenül van tapasztalata)

A lényeg a lényeg. A technikus srácnak 100-or nagyobb a tekintélye és a felelősége és úgy bekajáltatja csóri lean vezetőt, hogy néha sírunk a nevetéstől.

Egyszóval a papír az papír, ami nem veszik el. De néhány helyzetben a papírral max megtámasztom a gépalapot ahelyett, hogy komoly műszaki problémát oldjak meg a tapasztalatommal. Illetve sokkal nagyobb felelőség hárul rám műszaki probléma megoldása közben, mint szakdolgozatjavításkor. (na ezért van fizetéseltérés és nem a munka mennyisége miatt)

Én is jól csináltam az egyetemet és marasztalni akartak doktorandusznak. Egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy maradok. Elmondta a tanszékvezető, hogy mik a lehetőségek. Egy hétre rá már egy multi cégnél dolgoztam mérnökként.

Megéri tanulni, de nem a hagyományos nappali képzési formában. Annak nincs annyi haszna, amennyi munkát bele ölünk. Én így gondolom és a volt csoporttársamon is ezt látom. Valaki minnél tovább húzta a tanulást az egyetemen, az annál nehezebben szerzett egzisztenciát és megfelelő keresetet.

Kénytelen vagyok reagálni az előző hozzászólóra, mert sok olyan felületes megállapítást tett, amely nem hagyható korrekció nélkül.

Sajnos az igaz, hogy sokan azok közül, akik ott maradnak egy egyetemen PhD-zni, csak az időt húzzák. Sajnos az is igaz, hogy még a doktori iskolák között is vannak gyengébbek, nem is beszélve azokról a témákról, amikről egyes disszertációk íródnak. Jó részükre kár a papírt pazarolni, mert semmi értelmük azon kívül, hogy az illetőnek legyen egy doktori fokozata.

Viszont ez nem igaz általánosságban, és ha senki nem menne doktorandusznak, akkor vajon ki tanítaná azokat a mérnököket, akik egy BSc vagy MSc diploma megszerzése után el tudnak helyezkedni jó zsíros állásokba? Kikből lennének egyetemi tanárok? Kikből lennének kutatók? Éppen ezért továbbra is kérdés, hogy miért vannak méltánytalanul alul fizetve ezek az emberek. Akik egyébként nyilván kiráznák a kisujjukból azt, amit bárki más, aki megállt a BSc vagy MSc szinten és kétszer annyit keres, mint ők.

"Illetve sokkal nagyobb felelősség hárul rám műszaki probléma megoldása közben, mint szakdolgozat javításkor."

Na, ez egy totálisan téves szemlélet. A tanítás nem jár nagy felelősséggel? Az, hogy neked egyáltalán lesz-e valaha esélyed szaktudást és tapasztalatot szerezni bármelyik cégnél, az attól is függ, hogy kik és hogyan tanítanak téged, kedves barátom. Egy jó iskolát elvégezve sokkal nagyobbak az esélyeid, ezt talán elfelejtetted már.

Az pedig egyáltalán nem igaz, hogy a mérnökök 40-50 éves technológiákat tanulnak, ezt nem tudom, melyik ujjadból szoptad, kedves előző hozzászóló.

"Ezzel szemben van egy BSc-és, MSc-és képzéssel kiszakadt szakember, akinek a háta mögött van 10-15 év velős tapasztalat. Lehet a megoldásait nem tudja ugyan olyan műszaki tudományos tartalommal körülírni. De ő már látott olyat, már fogott olyat és tudja, hogy anno hogy oldották meg. (még ha kalapáccsal és vésővel is, mert nem szabad finomkodni) Na az komolyabb szaktudás, mint elmélkedni a vas fölött. :)"

Ez csak részben van így. A 10-15 év tapasztalat egyben egy hozzászokást, beszűkült gondolkodásmódot is jelenthet. Néha kell az elmélkedés is, mert újítások csak ilyenekből születnek, nem pedig olyanokból, hogy "ha múltkor bevált, akkor csináljuk most is így". Tehát én nem írnék le valakit csak azért, mert nem azért kapja a fizetését, hogy feje búbjáig piszkos legyen minden nap. A két típusú munkának együtt, egymás mellett kell léteznie, mert mindkettő előre visz, csak más a feladata. Én egy olyan cégnél dolgozom, amelyik egy olyan terméket tervez, amely éppen az újításai révén fog kitűnni a piacon, és ehhez nem csupán a csavarozáshoz és kalapáláshoz értő emberek kellenek.

Szóval csak csínján az olyan megállapításokkal, hogy csak az az igazi tudás, amit fizikailag két kézzel is megtapasztalunk. Tapasztalat az is, ha tervezel valamit, és beválik, de te magad nem veszel kézbe kalapácsot, mert az már más feladata.

Na ha az más feladata, akkor olyan is lesz az a tervezett berendezés, gép. :) Természetesen egyik nem marad el a másik nélkül. Azonban ennek jobb helyet ad az ipar. És mikor valaki gyakorlati tudás nélkül tervez, abból elég sok utómunka és javítgatás van.

És igen. Több a felelőség. Tudom, hogy fontos az oktatás. Soha nem mondtam, hogy nem. De aki ezt vállaja, annak be kell vállalnia, hogy más lesz az anyagi előrelépés.

És azt megintcsak el lehet mondani, hogy sok tanár (kivéve öregebbek) már ennek fejében egy picit kevésbé alaposak.

40-50éves technikákat tanítanak. Ezt tudom. :) Ezt olyannyira tudom, hogy idézem az egyik volt oktatómat:

"Magyarországon az egyetemek futnak az ipar után. Nyugati országokban az ipar fut az egyetemek után."

Elavult technikák és berögződött elvek. Ami nem rossz, mert közben a követelményrendszer magas.

A kisújjból kirázás szöveg pedig soha nem volt ínyemre. Azért mert valaki több időt szánt tanulásra (mert jobbak voltak az anyagi körülményei, volt ideje, lehetősge tanulni), az nem feltétlenül jelenti azt, hogy ügyesebb és okosabb. Sajnos a doktori végzettség tényleg nem feltétlenül jelent sok észt is.

De a lean vezetőnk mellett (aki megjegyzem emberileg eléggé szegényes, hiszen az az életcélja, hogy minnél több emberrel veszekedjen és rúgasson ki) tudok egy másik példát is, aki doktori iskolában volt, habár nem fejezte be.

Elkezdtem ecsetelni, hogy az adott hegesztővezérlőt hogy kellene bekötni a vezérlőszekrénybe. Szegény arcán elég komoly mélysötétséget véltem felfedezni. :) Söt ez az ember....(na mindegy hagyjuk, nem írok több példát, mert magára ismer) :)

Van különbség doktor és doktor között is. Én sajnos a csúnyán sikerült példákat látom.

Azonban valjuk is be őszintén, hogy a műszaki doktorok nagyon nagy része nem oktat, hanem elmegy egy céghez dolgozni. (szépen lassan ki is döglik majd így a mérnökoktatás Magyarországon)

Összesítve az a véleményem, hogy nem éri meg semmilyen módon ma Magyarországon. Ha külföldön lehet az ember doktorandusz, akkor az mindenképpen megfontolandó. Itthon egy kellemesebb tanszékvezetői, dékáni, rektori pozícióban már más. De mire azt eléri az ember, addigra már szeretne némi egzisztenciát és anyagi biztonságot a háta mögött tudni.

Hát pedig nem hiszem, hogy mindenhol az az ember veszi a kezébe a csavarhúzót és a kalapácsot, aki előtte szoftverrel szimulálta az eszköz működését, és megrajzolta AutoCAD-ben. Nálunk speciel igen, mert mi egy kicsi cég vagyunk, de pl. egy Bosch-nál aligha. Gyakorlati tudás nyilván kell, de nem attól fog valaki jó autókarosszériát tervezni, hogy előtte 10 évig saját kezűleg hajlítgatta a lemezeket a gyárban.

"Magyarországon az egyetemek futnak az ipar után. Nyugati országokban az ipar fut az egyetemek után."

Ebből nem következik sem a 40-50 éves lemaradás, sem az, hogy ez az országban mindenhol és minden mérnöki területen így van. Én műszaki informatikát végeztem, ott nem a 80-as évek technológiai megoldásait tanították. Külföldön az egyetemek sokkal tőkeerősebbek, komolyabb kutatásokat tudnak felmutatni, mint az itteniek. Nálunk az újításokhoz majdnem mindig külföldi tőkére van szükség. Ettől eltekintve nem hinném, hogy mondjuk a BME-n akár a villanykaron, akár a gépészkaron elavult technikákat oktatnának. Akkor ugyanis nem volna nemzetközileg is versenyképes az intézmény.

"És igen. Több a felelősség. Tudom, hogy fontos az oktatás. Soha nem mondtam, hogy nem. De aki ezt vállalja, annak be kell vállalnia, hogy más lesz az anyagi előrelépés. És azt megint csak el lehet mondani, hogy sok tanár (kivéve öregebbek) már ennek fejében egy picit kevésbé alaposak."

Igen, én épp azt mondom, hogy ez egy hibás szemlélet. (Utolsó mondatodban még meg is indoklod, hogy miért rossz ez így.) Nem kell annyi tanár, mint ahány jó, iparban dolgozó szakember, de akkor őket meg kell fizetni rendesen. Ha azt hiszed, hogy jól és hatékonyan átadni a tudást könnyű, csak azért, mert közben nem erősödik a markod a franciakulcs egész napi fogdosásától, akkor tévedsz. Te egy személyes példát hozol, aminek ráadásul a fontosabbik oldala emberi tényező (a lean vezető bunkósága), és ez nyilván nem vetíthető ki a teljes mérnöki képzésre. A tanárok feladata a szilárd elméleti alapok átadása, a gyakorlatot mindenki a saját karrierje alatt szerzi meg. Egy PhD-stól nyilván nem várható el az, ami egy 15 éve kétkezi szerelgetésből és hegesztésből élőtől, de nem is kell, hogy elvárható legyen, mert elvileg más is lenne a feladata.

"Azért mert valaki több időt szánt tanulásra (mert jobbak voltak az anyagi körülményei, volt ideje, lehetősége tanulni), az nem feltétlenül jelenti azt, hogy ügyesebb és okosabb."

Ez fordítva is igaz. Csak azért, mert valaki 23 évesen lelépett egy céghez, és 30 éves korára már félmilliót keres, még nem biztos, hogy ezt ő jobban megérdemli, mint az a tanár érdemelné, akinek ő a tudását köszönheti, és aki 50 évesen egyetemi tanárként sem keres ennyit, vagy az a fiatal, aki feláldozott még 3-4-5 évet tanulásra és kutatásra, és nem ment el rögtön pénzt keresni és nem alapított családot. Egyszerűen nincs érv, ami alapján ezt a fajta "céges" tudást felsőbbrendűnek nevezhetnénk a tanáréhoz vagy PhD-séhoz képest. A bérkülönbség nem a tudás hasznával áll arányban, hanem a társadalom gazdasági berendezkedését tükrözi. Aki nyereségorientált vállalkozásnál dolgozik, és ott fontos munkát végez (tehát nem portás vagy titkárnő), annak magasabb a fizetése, mint aki állami forrásból eltartott intézményben végez legalább ilyen fontos munkát. De abból, hogy ez így van, még nem következik, hogy ez jó is így. Különben az lesz, amit te is írsz: senki nem megy tanárnak meg kutatónak, kihal a mérnökképzés, az iparban sem lesznek hazai újítások, és marad minden ebben a posványban.