Hogyan deríthetném ki, hogy milyen szakma illik hozzám?

Igen, értem mire gondoltok... Hát az a baj, hogy régen nagyon szerettem zongorázni, de én hülye, abba hagytam a zenesulit. Most már, 22 éves vagyok, nem hiszem, hogy ismét elkezdhetném, már késő. Jártam atlétikára, szerettem futni, jó voltam, gyűjtöttem az érmeket, hát nem azt is abbahagytam?! Mert jött egy ilyen link korszak serdülőkoromban. Istenem, de bánom már. De szabad levegőn nagyon szívesen vagyok. Hát jobban, mint a szobában kuksolni.:) De mihez kezdhetnék szabad levegőn? Mondjuk a természetben?

Szia!

Először is: sosincs késő semmihez, ezt felejtsd el! Nekem 32 évesen sikerült megtalálnom az „álommelót”, addig sínylődtem egyéb unalmas munkakörökben. De azt gondolom, igen sok ember van, aki sosem találja meg, mit szeretne, ezért aztán, ha vki 50 évesen bukkan rá, az is szuper!

22 évesen egyáltalán nem csúsztál még le semmiről, nem hinném, hogy egy középiskola után sokan tudják, mit akarnak (persze van néhány ilyen szerencsés, bár később lehet, hogy ők is csalódnak, vagy ott vannak azok, akikre a szüleit kényszerítenek szakmát, hát az sem lehet jobb - csak egyszerűbb).

Szívem szerint én mindenkit elküldenék külföldre pár évre középiskola után, hogy lássa, mennyi minden lehetősége van.

A szabadban végezhető munkákból igen sok van az utcaseprőtől (nyilván viccelek) az erdészen át az idegenvezetőig.

Próbálkoztál már pályaválasztási tesztekkel? Nem tudom, milyenek, de pl. a [link] oldalon van egy pár, hátha ezek is közelebb visznek.

(Az utolsó hozzászóló vagyok.)

Sokféle teszt van a neten, ha szeretnéd, keresek még párat szívesen.

A megoldás egyébként ott van előtted, csak azért nehéz ráakadni nyilván, mert nem látod, mennyiféle lehetőséged van. Nekem az volt a bajom gimiben, hogy miért nem mutatják meg, hogy a hivatások nem merülnek ki az orvos-ügyvéd-tanár-géplakatos-tescopénztáros körben, sok-sok átmenet és variáció van.

Megint a saját példámat hozva, én mindig imádtam olvasni, de persze eszembe sem jutott, hogy ezzel valamit lehet kezdeni a munkaerőpiacon, hiszen ez egy (nem is túl ritka) hobbi csupán… Mivel muszáj volt dolgoznom, mindig „csak” arra jöttem rá, hogy mit NEM akarok csinálni. Mérgelődtem is ezen, hogy engem semmi sem érdekel igazán,mindenről az derül ki, hogy ezt sem akarom csinálni.

Végül a hobbim alapján alakult a munkám: most könyveket készítek, és nagyon boldog vagyok tőle. :)

Sok sikert, és ne add fel, mert 50 évet lehúzni napi 8 órában egy gyűlölt helyen tönkreteheti az embert!