Jó ballagási idézet? :S

találtam néhányat,remélem tetszik ha nem akkor írj és még keresek;)

"Gyorsan múltak el az évek,hátrahagytak sok emléket.

Mennyi móka,kacagás,óra előtt izgulás.

Ó,az a sok padkoptatás, korra reggel tanulás.

Most már vége,nincs tovább,

mi következik majd ezután?

Tán visszasírjuk,majd a napot,

amikor először átléptük a kaput?

Szívünkben ez mind nagy helyet kapott,

de mennünk kell,átadjuk a botot.

Most búcsúzunk és ballagunk már,

Isten véled,drága iskolánk!!!!!!"

Nagyon szép kis társaság volt.

Egyik léhább, mint a másik.

Átgondolok minden órát

A keserű búcsúzásig... /Ady Endre/

"Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,

Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.

Meglehet, hogy könnyen, nevetve búcsúzunk,

Mégis fájni fog, ha újra találkozunk."

"Az iskola padjai közt ismertük meg egymást,

Eltöltöttünk együtt sok-sok boldog órát.

Most eljött a perc, búcsúzni kell,

Szívünk bánattal búcsúzik el.

Régi harcok, régi kopott könyvek,

Derű, mosoly, néha fájó könnyek.

Múlik minden, suhannak az évek,

Búcsút intünk, múló diákévek.

Eljött az idő,amire régóta vártunk,

amióta beléptünk az iskola ajtaján

csak erre a percre vártunk,

Számoltuk a hónapokat,a heteket,

kínzó napokat,a hosszú órákat,

a legvégsőbb rövid perceket.

Eljött a pillanat,és szabadok vagyunk!

De igazán senki sem boldog,

talán egy kicsit visszahúz a szívünk.

Lehet,hogy egymást már nem látjuk soha,

de végig kísérnek azok az emlékek

amit nekünk adott az iskola.

Csak nézzük egymást,és nem tudunk szólni,

Nem tudjuk elmondani,hogy jó volt veletek,

Hogy nagyon fogtok hiányozni,

Hogy jó lenne még egyszer,utoljára

együtt visszaülni az üres osztályba

csak egyetlen pillanatra.

Vagy egyszerűen nem mondjuk el,

Hogy az emlékeket,a tanárokat,a barátokat,

És egymást,soha nem feledjük el.

De valahol azt mindenki érzi,

Hogy az eltöltött hosszú éveket,

A szívünkben fogjuk őrizni.

Mégis fájdalmas az utolsó búcsú.

Nehezen,de elválunk egymástól.

Mindenki vidám,s egyben szomorú.

Talán,még egyszer visszatérünk,

De most hátat fordítva az iskolának,

Teli reményekkel végleg elmegyünk!

Csitulj szívem,békítsd bennem a búcsúzást,

úgy fáj a válás,romokba dől a megszokás.

Emlék lesz a kedves arcból,

az édes hang csak álmodás.

Bujkál a nap a tanterem falán,

másként nyílik az osztályajtó,

utolsót int a távozó tanár.

Mennyi emlék!

S mennyi hiányt sejtenek a mindennapok.

Kedves Tanítónk, nem búcsúzunk,

gondolatban veled maradunk!!!!

Hinni a szépet, a lehetetlent,

Hogy egyszer valóra válik.

Hinni a világban, akaratunkban,

Ha kell hinni mindhalálig.

Az ifjúság egy rövid álom,

Egy pillanat és tovaszáll!

Becsüld meg és gondolj arra:

Ami elmúlt nem jön vissza már.

Egy életcélt követni nemes gondolat,

S mi kell hozzá, csupán akarat.

Mely minden ifjú szívében él,

Küzdeni bátran egy új életért.

nekünk ez volt:Megcélozni a legszebb álmot,

Komolyan venni a világot,

Mindig hinni és remélni,

Így érdemes a földön élni. (Shakespeare)

Bárhogy fáj: Elmúltál!

Te drága perc,

Te bűntelen, Te tiszta,

Nem idézhet vissza semmi már.

Ákos

Az élet nehéz és az idő múlásával még nehezebb! De te ne törődj vele hanem, Éld úgy ahogy élned kell, Bár sok pofont tartogat még neked, De te erős vagy és kibírod őket. ...Lehet hogy más már nem, De én most is és továbbra is, Hinni és bízni fogok

benned

(második vagyok még mindig)

"Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,

Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.

Meglehet, hogy könnyen, nevetve búcsúzunk,

Mégis fájni fog, ha újra találkozunk."

„Útjaink százfelé válnak,

De szívünk egy célért dobog,

Nekivágunk a küzdelmes mának,

És épít karunk egy szebb holnapot.”

„Csak egy osztály voltunk,

Egy osztály, amelyről sokan túl sok rosszat hittek,

Később gondolták tévedtek, hitték, gondolták,

S talán senki sem tudta kik voltunk igazán.”

„Egy reggel mindenki hiányzik,

Pedig nem lesz se hó, se más szünet,

Jön a naplóval aztán csak áll itt,

Vajon az a csönd miféle csínyt jelent?

Tábla letörölve, kréta nincs

De ott a dátum : június 18… „(a ballagás dátuma jön majd ide)

Az iskola padjai közt ismertük meg egymást,

Eltöltöttük együtt sok-sok boldog órát.

Most el jött a perc, búcsúzni kell,

Szívünk bánattal búcsúzik el.”