Hallottátok: diplomamegújítás? Még mennyi bőrt akarnának lehúzni a magyar lakosságról. Ezek mellett hogyan lehet családot fenntartani, alapítani?!

Igaz, hogy nincs diplomám, csak felsőfokú végzettségem, de ezt akkor is k@csögségnek tartom a diplomásokkal szemben. El sem hiszem, hova süllyed ez az ország Viktorka és az előzőek uralma alatt. Tényleg el kell innen menni...egyre elgondolkodtatóbb...elkeserítő ez az egész. Így akarnak pl több orvost?????? Nonszensz...

30/N

Én 20 éves egyetemista vagyok, mérnöknek tanulok. Nálunk néhány tanár kertelés nélkül elmondta (pl. matek), hogy az ő tantárgya azért van, hogy kicsit mozgásban tartsa a diákok agyát, megtanuljanak logikusan gondolkodni. Javarészt az életben SOHA nem fogjuk a számítások 99%-át használni! Édesapám szintén gyakorló mérnök, aki felvilágosított arról is, hogy amiket mi most tanulunk arra már mindre jól bevált számítógépes programok vannak, és persze... tudja a mérnök felmérni hogy hülyeséget számolt-e a program, vagy ha minden törik és szakad ki tudja számolni papíron is, de apu 25 éve van a szakmában, és amit most mindenképpen belénk akarnak verni, azt mondta ő egyetlen egyszer használta a 25 év alatt. Aki 20 éve dolgozik, jó pár éve számítógépes programokon elsősorban, attól hogy várják el, hogy ilyeneket még hipp hopp minden ismétlés nélkül újra elő tudjon adni, avagy az olyan tárgyak, mint pl ugye a matek... világosan elmondták, hogy a mérnökök 100%-ban igyekeznek mindent megoldani a négy alapművelettel, és diff. egyenleteket pl a büdös életbe nem használnak a gyakorlatban. Hogy várhatják el, hogy még csak napi 8 órás munka mellett is, az ember hazamenjen a családjához, és ne a gyerekeivel játszon, hanem a könyveket bújja, mert valami idióta kitalálta, hogy újra és újra bizonyítania kell. Én úgy gondolom, egy egyetemista éppen eleget dolgozik a 3-4 év alatt azért, hogy ezt a papírt/ elismerést megérdemelje. Tapasztalatot a padokban úgysem szerez senki, hiszen annyira alapokat tanítanak, ami az életben úgysem lesz elég, valószínűleg teljesen el is felejti az ember a dolgok ezen részét. Ez volt a véleményem egyik részről.

Másik részről a saját érzéseim: Én 25-6 éves leszek, mire mindent kitanultam, amit szeretnék, ami jelenleg célként lebeg a szemem előtt. Akkor még ott fogok állni egy fillér nélkül a nagy világban, el kéne kezdenem dolgozni, hogy egy kis lakást összehozzak legalább, gyanítom azt is hitellel. Már ott fogok toporogni a 30. életévem szélén, és még semmit nem fogok tudni felmutatni a két diplomámat leszámítva, amiért igenis keményen megdolgozok. Az állam elvárja, hogy csak úgy potyogtassuk mi nők a gyerekeket, de megfelelő körülményeket, támogatásokat, lehetőségeket baromira nem teremtenek hozzá. Nekem minden vágyam az, hogy 30 alatt szüljek, ám valószínűleg a hülye is észreveszi, hogy ha más miatt nem is, az anyagiak igencsak közbe fognak szólni, hiszen oké, megszületnek a gyerekek, de még is hova teszem őket? Teljesen abszurdnak tartom azt a helyzetet, hogy mindent ennyire elnyújtunk, hogy csak elvárások vannak, de lehetőség nincs, hogy 5 diplomával is nehéz elhelyezkedni, még is minden erővel azon van a kormány, hogy senki ne kapjon már inkább diplomát... Ne tanuljak? Akkor szintén fennáll a kérdés, hogy miből fogom a mai világban eltartani a gyerekeimet? Keressek gazdag férjet? Házasodjak érdekből? Vagy egyszerűen nem értem hogy gondolták ezt az egészet. Rengeteget agyalok, azon, hogyan tudnék már most spórolni a jövőmre, rengeteget tanulok, hogy jó ösztöndíjat kapjak, mellette dolgozok. Szerencsém van, hiszen a szüleim eltartanak, a munkából, iskolából befolyó pénzt félre tudom rakni, de az nem élet, hogy mindig arra kell gondolnom, mi lesz velem 5 év múlva. Úgy érzem a fiatal felnőttek élete teljesen kilátástalan, senki nem gondolta végig ezeket a helyzeteket, ahogy én sem, amikor pl 5 évfolyamos gimibe jelentkeztem. Úgyérzem, hogy már minden elvesztegetett év számít.

Teljesen igaza van az előttem szólónak. Én tavaly szereztem diplomát egy viszonylag nehéz természettudományos szakon. Az 5 év alatt nagyon átfogó képzést kaptunk minden résztudományból. Ma, doktoranduszként, az egyetemen tanított tananyagnak talán <5%-át (azaz kevesebb, mint öt százalékocskáját!!!) hasznosítom, mivel csak egyetlen tudományággal foglalkozom a tanultak közül, azzal viszont jóval mélyebben, mint amit az egyetemen leadtak.

Mivel kutatóként szeretnék dolgozni, a doktori fokozat alapkövetelmény. 25 éves leszek idén, kb. 4-6 évre kell számolni a doktori megszerzésével, addig a szakma alsó lépcsőjét koptatom, 3 évig ösztöndíjasként kapok <100ezer Ft-ot, utána a lehetőségektől függően kb. ugyanennyit, néhány évig (pályázattól függően). Vagyis kb. 30 éves koromig semmit nem fogok tudni félrerakni, mert ennyi pénzből egy saját albit is éppen, hogy fenn lehet tartani. Családtervezés tehát 30 év után jön csak szóba. Ideális, nemde? :S És akkor most maradjak itthon??? Ugyan már...

Utolsó előtti vagyok. Hozzátenném én már most elrontottam a gyermekem életét. Szüleim mindketten diplomások, így saját bőrömön tapasztaltam sajnos, hogy nem egy helyen hátrányban vagyok csak azért mert a szüleim nem szakmunkások. Többet kellett küzdenem ahhoz hogy bejussak egyetemre, mint az a diák, aki 5 év alatt semmit nem tanult, de hátrányos helyzetű. Röhögve került be a felsőoktatásba a kapott pluszpontjai miatt, míg én megküzdöttem minden egyes pontomért. Nem sajnálom tőle, egyszerűen csak nem értem ő miért indul kevesebbel mint én vagy bárki más? Mindenki ugyanakkora lehetőséggel indul az iskolában, külön tanárhoz sosem jártam, nyelvvizsgázni már érettségivel is lehet, amiért nem kell fizetni, egyszerűen sok dolgot nem értek, ami pl nekem nagyon rosszul esik, hiszen úgy érzem olykor, hogy hiábavaló a munkám, úgy is gazdag csemetének vagyok elkönyvelve (pedig nagyon nem így van) és mindenki 25-30 "ponttal" jár előttem, aki anyagilag nem szorul rá jobban, mint mondjuk én. Én pl ezt a rendszert alakítanám valahogy át. Nem hiszem hogy mindenkit fel kéne venni felsőoktatásba, jöjjön szépen vissza a felvételi, az hogy teljesítmény alapján veszik fel az embert, és nem szociális háttér alapján. A hátteret majd az ösztöndíj osztáskor vegyék figyelembe, addig ne!

Elképesztőnek tartom hogy képesek lennének olyan emberek karrierét ketté törni, akik valamiben már sikeresek, ha az iskolai anyagból nem tudnak már úgy teljesíteni még is kidobnák kitudja hány tíz év munkáját... Ehelyett most kéne elkezdeni szórni a felsőoktatásban lévőket, nem mindenkit felvenni akinek semmi keresnivalója ilyen helyen, és talán megoldódna a probléma.