Aki egyetemen jól (maximálisan? ) akar teljesíteni, annak tényleg nem lehet magánélete?

Attól függ, hogy milyen alapokat kaptál a középiskolában. Én most másodéves vagyok a BME-n, mérnök informatikus képzésen és csak ebben a félévben kezd eldurvulni a helyzet, eddig kb. semmit nem kellett tanulnom. Ha annyit tanultam volna, mint a többiek a 2-esért, simán 5-ös lettem volna mindenből. Így, minimális készüléssel 4-5 között. De aki nem versenyistállóból, matematika tagozatról meg ilyen helyekről jött, annak bizony dolgoznia kell. Azért egy ilyen stabil 4-5 szint szerintem minden jobb képességű diák számára elérhető, ha nem tanulja szénné magát, akkor is.

Egyébként szerintem színötösre nem érdemes itt semmit megtanulni. Ha annyi energiája van valakinek, akkor inkább vegyen fel extra tárgyakat, tanuljon nyelvet stb.

A fő nehézség inkább az önfegyelem hiánya: nem mindegy, hogy bemész egy órára ahol 90 perc alatt elmagyaráznak mindent, vagy egyedül küzdesz ugyanazzal az anyaggal több órát. Ha meg egyszer megcsúsztál egy tárggyal, nagy valószínűséggel ütközni fog az órarended, nem tudsz bejárni, még több tárgyból csúszol, még több az ütközés stb.

Nem. Másodéves orvostanhallgató vagyok (talán nem mondható büfészaknak:P). Egy 4-esem lett félévkor, pedig a hétvége mindig a barátomé, mivel távkapcsolatban élünk:) Plusz azért el szoktam járni bulizni, kocsmázni is.

Barátnőm pedig szín ötös, és ő sem az az otthonülős fajta:)