Mesélnél a (főiskolai) kolis éveidről? Igaz, hogy a kollégiumban életre szóló barátságok köttetnek és, hogy ezek az évek a legjobbak egy ember életében?

Én sem vagyok kolis, de minden héten alszok bent, minden nap bent vagyok (nem is tudom miért nem költözök be). Nálunk két kolesz van, én azok között mozgok. Senki nem szól bele, hogy meddig maradhatsz ki, annyi hogy pár helyen a portás lefekszik aludni, és csöngetni kell. Ugyan nálunk sosem szól semmi rosszat, ez a dolga, de én sajnálom felébreszteni hajnali 4-kor szerencsétlent. A vendégek nálunk éjfélig maradhatnak, aláírás gyűjtéssel egy egy szülinap, egyebek esetén viszont ez kitolható 1-2 órára. A régebbi koliban három ágyas szobák vannak, hűtővel... A konyha a folyosó egyik végén, a vizes blokk a másik végén. A másik kolink kicsit újabb, itt vannak kétszemélyes szobák saját konyhával, fürdővel, 2x2 személyes szobák szintén saját konyhával és fürdővel, illetve van három személyes szoba saját fürdővel, de azt hiszem 4 szobára jut egy közös konyha.

Én is osztom azt a véleményt hogy főiskolás, egyetemista évek alatt kötődnek a legjobb barátságok. Én voltam gólyatáborban, amondó vagyok azt nem lehet kihagyni! Sokkal másabb úgy belevágni az új életbe, hogy már ismersz pár arcot, teszem hozzá az én baráti köröm ott alakult meg, és azóta csak egyre erősebb! Bárkire lehet számítani, nincs igazán klikkesedés, lehet mindenkit bombázni a kérdésekkel, csak arra illik figyelni, hogy ez ne egyoldalú legyen, te is nyitott legyél mások problémáira... Persze itt is van kivétel, de már sokkal felnőttebb fejjel gondolkodik mindenki és inkább egymás kezét fogva jutunk előre, mint egymást visszarántva rontjuk el az életünket!!

Ha nem bírod a szobatársad, és van valahol szabad hely, akkor a koli felelőssel megbeszéled és átköltözöl valahova, akár helyet is cserélhetsz valakivel, ha ő is benne van, szóval nem kell félni, ha annyira nem megy az együtt élés, akkor is van megoldás, csak érdemes előbb megismerni az embereket, nehogy rosszabb szobatársat kapj, mint aki előtte volt!:)

De visszamennék! Mi hárman laktunk egy szobában, emeletenként nyolc szoba, két fürdő+wc, egy konyha vagy mosókonyha és egy tévészoba.

Ha jó szobatársakat kapsz elsősként, akkor meg van oldva a jövőd, mert következő évektől kérheted, hogy velük legyél megint, ugyanabban a szobában.

Nem volt takarodó, illetve volt, de ez is portástól függött, hogy hajnali kettőkor feljön szólni vagy nem. Más hallgatókat nem zavart a ricsaj, mert ők is ugyanezt tették. Az igazi mulatságok este hat után kezdődtek, bár én elsős koromban még ennél is kockább voltam, és nem nagyon jártam el sehova. Másodévben egy új szobatársam lett, olyan, akit senkinek nem kívánok. Folyton csendben kellett volna lenni, semmi humorérzék, vagy szórakozási hajlam, fél év után ki is költözött, és a második félév megint az élvezetek fényében telt el. Próbáltál már házilag piát erjeszteni kollégiumi szobában? Nekünk sikerült. Ezek a közös helyiségek meg összehozzák a közösséget, mindenki ismert mindenkit. Ha egy este ismeretlent láttunk, akkor az másik káron és másik koliban lakó volt. (az iskolánkban négy kar, a benti iskolában, ahol én jártam kettő, és ez a kettő a koliban is). Albérletesek is jártak át hozzánk szórakozni gyakran.

A harmadik évem rossz volt koliszemszögből. Én messze laktam az iskolától, folyton ott voltam, havonta egyszer jártam haza, a szobatársaim, az egyik minden hétvégén, a másik meg mindennap. (mért volt kolis, sose tudtam meg)

09:28

Te milyen büfészakra jártál, hogy végigbuliztad(bulizod) az egészet?

Mi a kórság az a büfészak?

Nem említettem a vizsgaidőszakot, a beadandókat, a heti sok gyakorlati házit, mert a kérdező nem arra volt kíváncsi.

Amúgy elektronikus ábrázolás (művészeti kar)