Van olyan köztünk, akinek az volt az álma, hogy orvos legyen, de már nem volt reális az egyetemre jelentkezni/nem voltak adottak a körülmények elvégezni? Hogyan birkóztál meg ezzel mentálisan?

Őszinte leszek: azért választottam másik egészségügyi vonalat, mert a családalapítás gondolata volt az első és az orvosi léttel ezt nehezebb összeegyeztetni. Múltak az évek és egyre jobban kezdtem kiégni: rengeteg a bunkó beteg, akik egy szavadat sem hiszik, hiába tanultál x évet és extrémen ledegradálják a munkádat. Borzalmas érzés, miután nem kevés évet tanultam és naprakész a tudásom. Azt vettem észre, hogy talán az orvosok felé még megmaradt a minimális tisztelet, talán ez miatt érzem azt, hogy azt jobban csinálnám, de rengeteg lemondással járna.

Érzem, hogy bennem van a hiba, mert nekem kellene megerősödni és nem foglalkozni az emberekkel, de a magyar társadalom viselkedés borzalmas. Nem segít a helyzeten, hogy fiatal nő vagyok.