A rövid ciklusú tanárképzéssel kapcsolatos tapasztalatokról tudnátok írni? Főleg a matematikatanár szak érdekel. Olyan egyetemet keresek, ahol reálisak a követelmények, azt kérik számon, amit tanítottak. A matek most középszinten megy.

Nyilván nem mindegy, hogy matematika (vagy más hasonló) alap/mesterdiploma után mész rá, és lényegében csak pedagógiai és pszichológiai tárgyaid lesznek, vagy más pedagógus alap/mesterdiploma után mész, és nagyrészt csak matekot fogsz tanulni. Előbbit végeztem, igaz, nem matek szakon, de össze sem hasonlítható az előtte tanultakkal, lényegesen könnyebb volt. Utóbbiról hallottam már kollégát, akinek azért voltak szívatós tárgyai biológiatanárként, ami nyilván érthető, ha másfél-két év alatt akarják leadni azt, amit mások 5 év alatt tanulnak meg osztatlan formában.

Matematikatanár-képzésből olyat sehol nem fogsz találni, ahol "azt kérik számon, amit tanítottak". Még a leggyengébb helyen sem. Ennek az a fő oka, hogy a matematikatanár-képzést mindenütt szinte kizárólag matematikusok csinálják. Az egyetemi matematika pedig végképp nem szájbarágott módszerek alkalmazását követeli meg. A matematikai gondolkodás jellegénél fogva kreatív, és előre ki nem járt utak keresését jelenti. Aki azt gondolja, hogy majd kész recepteket kap, amelyekkel sikeresen megírhatja a zárthelyiket, az téved. A valódi matematika műveléséhez nagy betűvel GONDOLKODNI kell, törni a fejedet, sokszor félig sötétben tapogatózni, kreatívan próbálkozni, megérzésekre alapozottan, de utólag persze rigorózus módon ellenőrizni a lépések jogosságát. Aki erre nem képes, az menthetetlenül kihullik bármilyen matematikatanár-képzésből, legyen az rövid ciklusú vagy osztatlan. Még azok is tömegével kipotyognak, akik jók voltak a középiskolai matekból. (A rövid ciklusú képzésen ugyanazokat a matematikai tárgyakat kell teljesítened, ugyanazon követelmények szerint, mint az osztatlan képzésen.) Ennek tudatában jelentkezz. Nem lebeszélni akarlak, hanem megóvni téged egy olyan képzéstől, ahol csalódást kell majd átéljél. Azt javaslom, keress egy jó kis középiskolai példatárat, és próbáld megoldani belőlük a legnehezebb, "Bizonyítsd be, hogy..." kezdetű feladatokat. Ha nem mennek, akkor esélytelen vagy és jelentkezés előtt egy évig inkább járj magántanárhoz, aki felkészít, és őszintén megmondja neked, hogy mikor állsz készen az egyetemi matekra, vagy netán eleve reménytelennek érzi a vállalkozást. Ha ezt nem szeretnéd, inkább válassz más szakot.

Még hozzátennék egy dolgot a tegnapi (#2) válaszomhoz, hogy érzékeltessem a jelenlegi helyzetet. Én régebben végeztem matektanárként, de két ismerősöm is van, akik a nappalis osztatlan matektanár-képzésen végeztek pár éve, egy gyengébbnek számító egyetemen. Elmondásuk szerint volt olyan vizsga matekból, amelyen első próbálkozásra a hallgatók háromnegyede megbukott. A többség össze-vissza bukdácsolt a képzésen és sokuk végleg fel is adta. Pedig mindannyiuk emelt matek érettségivel kezdte. Ez egyszerűen tény. S mivel a levelezős, rövid ciklusú képzésen a kontakt órák száma egyharmada a nappalisokénak, miközben a követelmények ugyanazok, ez még nagyobb kihívás. Ezért szerintem csak jól kifejlesztett matematikai képességek és legalább mérsékelt matematikai tehetség mellett érdemes belevágni egy ilyen képzésbe. Különben nagy eséllyel a kérdezőre kudarcélmények sorozata vár. A mondás szerint a matematikához nem vezet királyi út, nincs könnyű előrehaladás. Törni kell a fejét az embernek szakadatlanul a gondolkodtató példákon, előzetes önfejlesztő matekozás kell, hogy az efféle kihívásokkal szemben legyen reális esély.