Megéri lakberendezőnek tanulni?

Maga a tudás minden téren hasznára válhat az embernek. Eszmei értékén akkor is "megérheti" valakinek valamilyen új tudást megszerezni, ha gazdaságilag nem térül meg számára.

Tisztán gazdaságilag viszont csak akkor éri meg valami, ha érdemben és jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy meg tudj élni belőle. Sőt, ha csak gazdaságilag nézed, akkor még az sem elég, hogy megélsz a tanult szakmából, mert a kitanulásának is (idő és anyagi költségeinek is meg kell térülnie). Ha nem növeli nyereséged, hogy kitanultad az új szakmát és azzal is csak pont ugyanannyit tudsz keresni, mint a korábbi munkádban, amihez nem volt szükséged a szakma kitanulásához, akkor gazdasági értelemben veszteségben vagy a szakma kitanulásának költségeivel. Nyilván ennek mérlegelése időtávlat kérdése is, mert nem biztos, hogy a megtérülés azonnal jön és nem egy felfutási görbe után.

Illetve nem csak a pénz számít az ember mérlegelésénél. Egy könnyebb, több elégedettséget biztosító, nyugodtabb munka is lehet nem pénzügyi nyeresége egy befektetésnek. Viszont a pénzügyi mérlegelés nem számol nem pénzügyi tényezőkkel. Hiába vagy elégedettebb egy munkával, ha hó végén kevesebb a bevételed, mint a kiadásaid, akkor veszteséges a tevékenységed és ez nem biztos, hogy hosszú távon fenntartható.

Hogy meg tudsz-e élni bármilyen szakmából, az nem elsősorban a szakmától függ, hanem attól, hogy mennyire vagy képes pénzt termelni vele. Ez pedig jelentős részben inkább múlik a te üzleti érzékeden, képességeiden, tanulási hajlandóságodon, mintsem a szakmai kérdéseken.

A lakberendezés (akárcsak a grafika) jellemzően inkább egyéni vállalkozás jellegű tevékenység. Nem kizárt, de nem annyira szokás alkalmazottként végezni. Ha valaki alkalmazottként dolgozik, akkor általában nem keres annyira jól, mint vállalkozóként, de ezért cserébe egy csomó mindent elintéz helyette a cég, hozzák a munkát, hogy neki csak a szakmai munkájára kelljen koncentrálnia.

Ha valaki a saját cégét viszi, vállalkozóként dolgozik, akkor nem csak a szakmai munkát kell neki elvégezni, amiből a vállalkozás minden bevétele származik, hanem mellette neki kell foglalkozni a vállalkozás működéséhez szükséges minden további tevékenységgel is. Azokkal is, amik önmagukban bevételt nem termelnek, de szükségesek hozzá, hogy a vállalkozás működni tudjon. Adminisztrációk, hirdetés, ügyfelek felkutatása, meggyőzése, időpont egyeztetések, panaszok, reklamációk, számlázás, kintlevőségek behajtása, stb.

Hogy mennyire sikerül jövedelmezően végezni a szakmai munkádat, az pedig nagyban függ attól, hogy ezek a nem szakmai tevékenységek mennyire mennek neked eredményesen.

Maga a szakma annyiban befolyásolja a jövedelmezőséget, hogy mennyire hiány szakmát választasz, vagyis a munkád iránti kereslet nagyobb, vagy az adott munka elvégzésére vállalkozó szakemberek kínálata. Hiányszakmában kevesebb erőfeszítést kell tenned érte, hogy meg tudj élni a szakmádból, mert nagyobb a kereslet rá, mint ahány jelentkező van az elvégzésére. Ezért aztán könnyebben megtalálnak a lehetőségek. Egy inkább túlkínálatot jelentő szakmából nehezebb lehet megélni, mert a munkát kínáló megrendelőkből kisebb a kínálat, mint a munkát elvégezni akaró szakemberből. Ezért aztán nagyobb a verseny a szolgáltatók között, hogy megszerezzék az ügyfeleket. Ilyenkor jobban számít az árverseny, vagy bármilyen egyéb tényező (kapcsolatok, reklám, ismertség, ajánlások, szakmai eredmények, szerencse, vagy bármi más), amivel valaki képes lehet elérni, hogy inkább őt válasszák a megrendelők a másik jelentkező helyett. Minél eredményesebben tudod népszerűsíteni magad, hogy téged válasszanak, annál jobbak lesznek a megélhetési esélyeid. Ha nincs akkora kínálat, akkor ezek kevésbé számítanak.

Hogy mekkora keresletet tapasztal valaki az attól is nagyon függ, hogy ő maga mennyire végzi jól a támogató tevékenységeket. Szóval egyáltalán nem jelent semmit, hogy valaki úgy érzi, hogy nagy az igény, folyamatosan keresik, sok a munkája - mert lehet, hogy neki benne van abban egy csomó ismertség építési, reklám és egyéb nem szakmai munkája, hogy ez így alakuljon számára, míg neked lehet, hogy akár több évtized alatt sem sikerül ugyanezt felépíteni (vagy éppen fordítva).

A lakberendezés alapvetően luxus szolgáltatás, a magyar lakosság túlnyomó része pedig árérzékeny és nem is feltétlenül igényes. Emiatt esélyes, hogy a többségnek sem igénye, sem pénze nincs lakberendező szolgáltatására. Létezik az a réteg, akiknek van, viszont az egy nagy (leginkább marketing szakmai) kérdés, hogy őket hol és milyen módon tudod elérni az ajánlatoddal és hogyan tudod elérni, hogy veled akarjanak dolgozni.