Szerintetek ha valaki igazán el akar érni valakit, azt mindent beleadva el is érheti? (továbbtanulásra gondolok itt)

.

Kb. én is ugyanígy vagyok ahogy te... de mégis sorba kúrok el mindent, matek előrehozott érettségit, jegyeket, mindent. pl. egyik dogámra tanultam elég sokat erre kettest kaptam rá (pedig egész idáig négyesnél rosszabbat nem kaptak ilyen dogákra). Szóval igen, mindenkinek vannak jobb és rosszabb napja, de szerintem nagyrészt a szerencsén is múlik minden

Ismerős a helyzet, bennem sem hitt az ofőm, aztán mégis orvosis lettem :D A tanácsom tanulj tanulj tanulj! Az emelt érettségi is elég nehéz, de az egyetem maga a "pokol", itt lustasággal már az első héten elvágod magad, és onnantól már csak egyre durvább. SOTE, én így szeretlek! :D

Természetesen az ember akarattal sok mindent elérhet, ugyanakkor amondó vagyok néha közbejöhetnek olyan dolgok, amik keresztbe húzzák az ember számításait. Ekkor kell életbe léptetni azt az elvet, hogy minden okkal történik. Én igyekeztem mindent megtenni azért a gimis éveim alatt, hogy közgazdász lehessen belőlem, a matekra akartam rágyúrni, 5 évig 5-ös voltam belőle mindig, amiért rengeteget dolgoztam, a próba érettségiket 90% környékén teljesítettem végig, majd amikor oda kerültem hogy élesben megy, akkor fogalmam sincs mi történt, de iszonyatosan nem ment... 65%-os lett, közgázról lecsúsztam, viszont a vésztartalékként megjelölt szakra felvettek... Próbáltam nem csalódásként megélni a helyzetet, hanem úgy, hogy ennek oka van, és biztosan jobb helyem lesz itt... Azóta is hálálkodom a sorsnak, hogy végül építőmérnöki szakra vettek fel, mert ezt egyszerűen imádom, a tanulás olykor már nem teher, sokkal inkább hobbi! :) Jelenleg nem érzem úgy, hogy a közgázzal hasonlóan jó viszonyban lennék :)