Diplomás ápoló szeretnék lenni, mi a véleményetek? Mindenki lenézi őket azt mondják ( az ápolók csak szart kaparnak stb.stb.)

Az a véleményem, hogy a gyógytornász vagy konduktor végzettséggel sokkal jobban járnàl.

Van olyan, aki azért végezte el, hogy akkor majd nem kell ágytálazni és tulajdonképpen lenne értelme, ha a diplomás elvégezné a magasabb szintű feladatot a segédnővér meg ágytálazna, de ha nincs segéd csak az egyszem diplomás, minden rá marad.

Maximum a kormányunk nézi le őket, nálunk nyugatabbra megbecsülik őket(legalábbis Németországban biztos). Amúgy az mit érez, aki lenéz olyan embereket akik másoknak segít hivatástudatból(mert a fizu az lószarhoz se elég MO-n)

De bizony, a nővér le van nézve. Ő csak nővérke marad mindig, a beteg ugráltat, a hozzátartozó szolgálnak néz, az orvos meg jobb esetben mondjuk a jobb kezének, de ez is azt jelenti, hogy ha kitalál valamit megcsinálod, akármilyen hülyeség is az, mert a rezidens is orvos és te csak nővérke leszel 40 év tapasztalattal is. Rosszabb esetben szolga vagy meg alábbvaló senki, mondjuk a politikailag inasnak titulált rezidens is egyes kórhazakban ott kezdi, de neki van feljebb. Neked nincs.

Én 6,5 évig voltam ápoló. Egy szál virágot nem kaptam, amikor elmentem szarból a fosba!!!!!! Itt legalább nem pucolok szart, ahol most vagyok és nem netto 205.000 Forintot keresek (E 3-ban annyit adtak 2022-ben, de most se sokkal jobb a helyzet), hanem valamennyivel többet. Ráadásul nincsenek azok a görények körülöttem, akik azt mondták sokszor, hogy buta vagyok, mint a tök. Elárulom: 2019-ben én voltam a TOP 10 szakápolók országos viszonylatban. Akkor büszke voltam, másnap diákok jöttek, mint mindig és foglalkoztam velük, erre az egyik kolléga elhívott. A diákok hallották mi megy. Azt mondta ott a függöny mögött, hogy minek tanítom őket, hiszen sokkal okosabbak, mint én... persze tanítani kellett a következő generációt, az volt a szarvakaráson kívül az elsődleges munkaköri feladatom. A szarházi kolléga azóta szintén otthagyta az egészségügyet, de én 2022-ig bírtam. Akkor lett elegem a hazudozásból. Mind a mai napig emlékszem, hogy a párbeszéd után az egyik tanítványom odajött, mert én hazafelé készültem, erre azt mondja ne menjek el, mert senki nem foglalkozott velük ennyit, mint én és nem igaz az, amit amaz összehordott rólam. Akkor kellett volna abbahagynom, amikor 19-ben elértem a csúcsra. Ja 18-ban volt egy másik ügyem is. Mind a mai napig emlékszem rá. Azon az osztályon kezdtem dolgozni (az intézetet és a dolgozót nem nevezem meg), beteget láttam el, erre a köcsög debella kolléga nő odajött és fizikailag ellökött a betegtől, én meg majdnem padlót fogtam, de nem jelentettem fel, erre néhány napra az esetre fejen rúgta egy demens néni... nagyon sokat tűrtem, de kifizetődött. Két éve nem dolgozok nővérként, de az új helyemen is megállom a helyem és talán egy napon újra lesznek diákok a kezem alatt, mert itt is a maximális dolgokat képes voltam pusztán két év alatt elérni és még többet is elfogok érni, mert tudom, hogy képes vagyok rá.