Mennyire necces az oktatás jelenlegi helyzetében pályázni a Klebelsberg ösztöndíjra másodévesként, osztatlan tanárképzés esetén?

A Klebensberg ösztöndíjjal két hatalmas gond van, ezeket kell végiggondolnod, hogy megéri-e neked:

1. Végzés után rögtön legalább annyi évet állami iskolában kell tanítanod, amennyi évig az ösztöndíjat kaptad. Alapítványi vagy egyházi fenntartású iskolában nem helyezkedhetsz el. Ha ennek a követelménynek nem felelsz meg, a kapott ösztöndíjat teljes egészében vissza kell fizetned.

2. Az új státusztörvény alapján viszont állami iskolában foglalkoztatott pedagógusként járáson belül akaratod ellenére is bármikor áthelyezhetnek egy bármelyik másik iskolába. Más szóval találsz egy iskolát, ahol jól érzed magad, közel van a lakhelyedhez, jó a pedagógus közösség, és magas a színvonal, s aztán egyszer csak átraknak egy istenhátamögötti faluba tanítani, mert éppen oda kell matektanár.

#7: Teljesen igazad van abban, hogy nagyon más néhány alkalommal tanítani, mint minden héten 25 órát, szakadatlanul. Nekem az a saját tapasztalatom, hogy egy tanítási napon az első 2-3 megtartott óra szellemileg és idegileg néha annyira le tudja fárasztani az embert, hogy a többi aznapi óra megtartása már olyan, mintha az ember vérét szívnák. A nap végére az ember néha zombi lesz. Az egyetemi belső tanítási gyakorlaton, ahol egy egész félévben kell 15 órát megtartani, ráadásul viszonylag jól viselkedő és jó képességű gyakorló iskolai diákoknak, még szinte minden tanárjelölt meg tudja tartani a lelkesedését. Az utolsó év egybefüggő külső tanítási gyakorlatán, amit egy teljesen átlagos, közönséges iskolában kell végigcsinálni, lényegében úgy, mintha fix óraadó tanárnak volnál oda fölvéve, már sokkal többen vesztik el a kedvüket a pályától. (Én úgy tudom, hogy statisztikailag a tanárként végzettek egyharmada végzés után azonnal és véglegesen pályán kívül helyezkedik el.) S aki tanárként helyezkedik el, azoknak is kb. az egyharmada 5 éven belül elhagyja a pályát, mert már az elején rájön, hogy 40 éven át ezt idegileg és szellemileg biztosan nem bírja majd csinálni. S szép számmal van olyan is, aki később, mondjuk 30-35 éves korában dönt a pályaelhagyás mellett, főként azért, mert a párjával közösen rájönnek, hogy anyagilag képtelenek maguknak egzisztenciát teremteni, valamint két gyereket eltartani és fölnevelni.

Én saját fülemmel hallottam, hogy egy 15 éve tanító tanár azt mondta, inkább elmegy egy áruházba árufeltöltőnek, mint hogy tovább kelljen évről évre azt a kimerítő, idegőrlő mókuskereket hajtani, ami a pedagógusi munkával jelenleg jár. S az a vicc az egészben, hogy egy multinál egy áruházi alkalmazott valóban simán kereshet annyit, mint egy tanár. Igaz, áruházi árufeltöltőként sokszor este és hétvégén is dolgozni kell, de legalább viszonylag nyugis napjaid lehetnek, s nem kell tehetetlenül elviselned naponta többször, hogy a viselkedészavaros, agresszív, tanulást bojkottáló, beszólogató, visszabeszélő Pistikék és Józsikák tönkreteszik az óráidat, s kikészítik az idegeidet. (Óráról kiküldeni diákot nem szabad, mert akkor felügyelet nélkül marad.)