Fizika-matematika szakos tanárként lehet másodállásban dolgozni cégeknél?

#4

Igen, tisztában vagyok vele, de ennek sok köze nincs a tárgyhoz, hiszen egy okleveles fizikus lényegesen nagyobb konptenciával bír, mint egy tanár, függetlenül a diploma típusától, hogy alapszakos, vagy mesterszakos diplomáról van-e szó.

Amennyiben pályát módosítanál, el tudom képzelni, hogy átképezed magadat, s ez esetben nyilván egy ideig párhuzamosan kell tolnod a kettőt, azonban - a közhiedelemmel ellentétben - a tanári munka, már amennyiben hivatásként űzöd, igen sokat kivesz az emberből.

Épp ezért nagyon valószínű, hogy az említett időszak szerfelett leterhelő lesz számodra. Ebből viszont az következik, hogy egy mellékállás (azaz egy állandósított "kétLovonÜlökEgyszerre" állapot) - feltéve, hogy találsz céget, ahol ez megoldható - előbb vagy utóbb, de rendesen odaverhet az egészségednek.

Én - az egyetemi munkám mellett - megoldottam, hogy át- / továbbképezzem magam fejlesztői irányba (ahol a 0. lépés az volt amúgy, hogy piszkosul felhúztam az addigi középfokú feletti, de felsőfokú alatti angolomat egy egész jónak mondható szintre), de aztán később, ahogy egy ideig az egyik lábammal a "parton" (az egyetemi adjunktusi munkám), a másikkal a "csónakban" (a cég) álltam, s a kettő elkezdett "távolodni" egymástól, eljött egy pont, amikor döntenem kellett, hogy visszalépjek a partra vagy át teljesen a csónakba.

Persze, óraadóként, már, ha lesz kedved, visszajárhatsz a közoktatásba és még jó érzés is lesz, hogy nem leszel kitéve annak, amit a tanárokkal művel a jelenlegi kormányzat, de könnyen lehet, hogy vissza se nézel majd.

Amúgy van egy jó mondás, amit sörözés közben (ahol az ötfős társaságból már senki sem dolgozik az egyetemen, max időnként óraadóként (pedig volt, aki már docens volt, amikor végleg kilépett)) szoktunk néha emlegetni, ha felmerül a téma, jelesül:

"A tanítás a hobbim.....bár, meg kell hagyni, hogy qurva drága hobbi."

Írtad, hogy "Természetesen megpróbálnék mellé programozást tanulni".

Azt azért tisztázzuk, hogy ez nem úgy megy, hogy megtanulsz egy nyelvet (eleve, mit értünk azon, hogy megtanultad, de ez most részletkérdés), aztán mehetsz neki a világnak, mert ez valami olyasmi lenne, mintha mondjuk egy szobafestő megtanulna használni pl egy kisebb ecsetet, aztán azt mondaná, hogy készen áll arra, hogy szobafestő vállalkozó legyen.

Oda még fel kell építeni egy egész skillset -et, amibe most bele sem mennék.

De, még ha maradunk csak annál, hogy megtanulsz egy nyelvet, az sem egy - két hónap. Ha teljesen kezdő vagy ezen a területen, akkor még - függően persze a ráfordítható idődtől, a saját tehetségedtől és egy rakat egyéb körülménytől - időbe telik, míg készségszinten tudod azt használni.

Tegyük fel, hogy nekiállsz például a Java - nak (csak egy példa, nem azt mondom, hogy kezdd a Java - t tanulni)! Nem tudsz semmit a legalapvetőbb algoritmusokról (például a programozási tételekről), ahogy az objektumorientált programozásról sem.

Dacára annak, hogy a fentiek annyira alapvető dolgok és annyira mikroszkopikusan apró hányadát képezik a szükséges ismereteknek, mint mondjuk a fizikában a sebesség fogalma (tudod, a helyvektor idő szerinti első deriváltja), még ahhoz is igen sok gyakorlásra lehet szükség, hogy otthonosan, magabiztosan mozogj ezen a területen.

Ezzel most nem a kedvedet szeretném elvenni, sőt, drukkolok neked, hogy sikerüljön, mindössze arra szerettem volna rávilágítani, hogy a programozást, mint olyat - ellentétben azzal, amit páran intenzíven hangoztatnak - nem lehet pár hónap alatt "begyúrni". Legalábbis szerintem.

Ja igen, folyamatosan képezned kell majd magadat utána is, szóval ez csak úgy megy, ha tényleg szereted csinálni. Az én esetemben egészen biztos, hogy nem lett volna elég motiváció a puszta pénz, amit megkeresek vele.

7. válasz írója vagyok.

Ha pedig csak általában érted azt, hogy "a cégek keresnek matematikusokat is és fizikusokat is" és erre alapozol.

Hmmmm....azért egy átlag mat - fiz szakos tanár tudása a legtöbb esetben igen messze áll egy matematikusétól vagy egy fizikusétól.

Ezért - persze lehet (sőt, biztos), hogy nem látom át az egész pályát, de - azt mondom, hogy óvatosan bánj az ilyen hírekkel. Indoklásul mondok egy példát. Az egyik fizikus kollégám, évekkel ezelőtt váltott, s átigazolt a Morgan Stanley - hez, s azóta ott dolgozik kockázatelemzőként. Viszont olyan szintű matematikai (és programozói tudása) volt már eleve, amit nehezen tudok elképzelni egy átlagos tanárról. (Ez itt most nem tanárfikázás. Az ő munkájukhoz teljesen más készségek kellenek. Ennyi.)

Vagy akár elmehetsz az iparba is, de akkor meg (újfent csak egy konkrét példánál maradva) felmerül a kérdés, hogy például ha a Semilabnál azt mondja neked a részlegvezető, hogy gatyába kellene rázni azt a technológiát, amit megvettek mondjuk egy skandináv cégtől, de nem épp úgy működik, ahogy kellene, szóval itt egy mérnök csapat, dugd össze velük a fejedet, s találjatok ki valamit mielőbb.... menne ez?

Hangsúlyozom, ismerek fizikatanárt, akinek ment, de azért nem triviális, hogy, ha bedobok valakit egy random iskolából, akkor legott elboldogul egy ilyen helyen.

A lényeg, hogy igen, megoldható egy pályaváltás, de csupán abból, hogy van valakinek egy mat - fiz szakos diplomája, még az égvilágon semmi sem következik. S jó, ha ennek tudatában vagy, mert akkor kisebb eséllyel érhetnek kellemetlen meglepik.

De ettől függetlenül, hangsúlyozom, lehetséges a váltás. A teljes váltás, mert párhuzamos munkahelyek tekintetében igen szkeptikus vagyok. (Bár bizonyos igen különleges esetekben, nagyon egyedi peremfeltételek mellett, akár....... de erre ne (illetve, ne erre építs...))