PhD hallgatók, más is érezte úgy ebben a félévben, hogy elpusztul, annyi mindent kell csinálni?
Néha úgy érzem a tűrőképességem végét járom... :( Folyton csalódok magamban, mert nem tudok elég gyorsan dolgozni és nyilván még le is tolnak érte. Borzalmasan sokat sírok. Meg akarom csinálni, már csak 1,5 év, de erősen gondolkodom, hogy passziválni kéne, mert ilyen lelkülettel képtelen vagyok írni... csak hát a cikkek meg a diszi az kellene. :D
Heti 20 órát vagyok csak bent (ebből pár óra tanítás), emellett van egy félállásom, mert 180 ezerből fizikai képtelenség megélni.
50 órákat dolgozom egy héten, de így nem elég minőségi... ami még jobban elkeserít, hogy kb. Csak vegetálok, jelenleg szingli vagyok, míg más 1-2 évvel idősebb kolléganőm, ismerősök nagyon sokan kisbabát várnak most, ők velem ellentétben valahogy megoldották, hogy legyen magánéletük is, pedig nekik is le kell dolgozni a heti 40-50 órát, tiszta csődtömegnek érzem magam, hogy még baráti köröm sincs, csak pár ismerős, akikkel havonta 1x ha összefutok.
Már lassan ott tartok, hogy vajon mikor lesz az, hogy nem erről fog szólni az életem, hogy azon aggódom, hogy mennyi idő kell kijavítani 40 beadandót, hány embernek kell segíteni a statisztikában, pedig imádok tanítani, tényleg, csak a kutatással is haladni kéne.
válasza: válasza:" a biológiai órája egy nőnek nem tart addig, hogy bármeddig... a témavezetőm nagyon fiatalon szült, azóta 100%-ban a munkának él. Nem olyan jó hazaérni az üres lakásba, ahol még egy forrócsokit sem készít el neked senki, hogy bekuckózva megigyátok egy hideg, téli estén. :( "
Nem mondom, hogy ez egy vagy-vagy kérdés, de egyszerre mindkettőt nem lehet normálisan csinálni. Akinek ilyen ambiciói vannak, annak nem kellene a gyerekét kitenni annak, hogy anya/apa nélkül nőjön fel. Én biztos nem csinálnék gyereket (nem is fogok), ha tudom, hogy a tudományra teszem fel az életem és elsősorban kutatni akarok. Azért nem éri meg doktorira menni, hogy utána a nagy családozás miatt te legyél a csapatban a gyenge láncszem, aki elől mindenki más, aki normálisan ott tud lenni fejben, elviszi a jó feladatokat. Annak sincs értelme, hogy valaki hétvégi szülő legyen. Szerintem ez a pályaút (ha valamit érő módon akarja csinálni valaki) sokkal nagyobb áldozatot igényel annál, minthogy valaki családalapítós álmokat babusgasson mellette. Vagy szülőként lesz szar, vagy szakemberként.
válasza: válasza: válasza:"Nem olyan jó hazaérni az üres lakásba, ahol még egy forrócsokit sem készít el neked senki, hogy bekuckózva megigyátok egy hideg, téli estén."
Nem olyan jó gyerekként sem úgy felnőni, hogy anyádat kb sosem látod, mert vagy a laborban rohad vagy konferenciára utazik. Heti 50+ órás elfoglaltság mellé gyereket szülni az önzés magasiskolája. Mindenki leszarja hogy ki milyen lakásba nem szeret hazaérni. Egy gyereknek szüksége van az anyjára és az apjára. Pont.
válasza:9 vagyok: NEM azt mondtam, hogy ennyi idő alatt írtam, hanem azt, hogy ennyi időn keresztül gépeltem:D
Ekkorra megvolt az irodalmazás, az adatgyűjtés, a kísérletek, annyira ki voltak elemezve, hogy látszott, hogy meglesz a kívánt eredmény, megvoltak a publikációk, ki volt találva a felépítés stb. Tehát csak szépen leültem és nekiálltam gépelni, táblázatokat szerkeszteni, formázni, hivatkozásokat elhelyezni, szépen megfogalmazni stb.
Egyébként műszaki terület volt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!