Szakdolgozat védés és záróvizsga előtti félelem (főként a beszólogatásoktól, megalázástól stb.) szánalmas hülye hallgatóként, hogyan küzdjem le?

Holnap lenne a szakdolgozat védésem.

Nagyon félek a holnaptól, görcsöl minden porcikám, a munkát sírva végeztem (diasort kellett összeállítanom), és nincs kivel beszélnem. Anyámnak sosem lehetek elég jó, csakis a két normális, sikeres testvérem lehet az (akik természetesen lesajnálnak engem, miért is ne tennék), apám fél évvel ezelőtt meghalt (bár neki se voltam sosem elég jó), barátaim nincsenek, ugyan kinek kéne egy ilyen... Nem kell engem dicsérnie senkinek (ezt úgysem érdemlem meg). Igazából annyit szeretnék, hogy ne bántson, alázzon meg senki amiatt, mert egyszerűen egy kalap sz@r, amit csinálok és alapból is egy szánalmas nyomorult vagyok, mert elegem van belőle... Mindennap megkapom valakitől. Ez igaz is, de nem akarom magamat miatta gyűlölni, mélységesen szégyellni... A ló túloldalára se esnék át, annyi eszem és önkritikám csak van.

Átengedés miatt nem aggódom túlságosan, eddigi "eredményeimet" is a szánalomnak és/vagy gúnyos rosszindulatnak köszönhetem.

Egyáltalán hogy néz ki egy védés és záróvizsga? BSc-s vagyok, sosem volt még, mondjuk 2x annyi idő alatt fogom elvégezni, mint a normális szaktársaim, ebből is látszik, hogy ég és föld köztünk a különbség.

(termeszettudományos szakra járok)