Szerintetek hülye vagyok, ha néha megosztom csoportban a jegyzeteket?

Amiket te kerestél ki, azokat nem „ingyen adták”, hanem a te kutatómunkád eredménye, te pedig ezüsttálcán nyújtod át a többieknek. Ha ez a gesztus viszonzásra kerül, akkor jól tetted, ha viszont majd te kérsz tőlük segítséget és szarnak a fejedre, akkor majd meglátod, hogy helyesen tetted-e. Ez nagyban függ a közegtől, és ezt csak tapasztalás útján lehet kideríteni.

Én is hiszek abban, hogy ha valakivel jót teszek, akkor az valamilyen formában viszonzásra fog kerülni, ehhez képest én mindig pofáraestem. Ez persze nem jelenti azt, hogy veled ugyanez fog történni.

Miért lennél hülye? Az én időmben úgy működött, hogy ha valakinek volt információja, azt bedobta a közösbe.

Én nem gondolom, hogy kihasználnának, sőt, inkább ellenkezőleg. Sokan fognak emlékezni, hogy X tárgyból a Kiss Józsi által közzétett jegyzetnek köszönhetően mentek át, és ebbőf profitálhatsz nem csak az egyetemi évek alatt, hanem akár később is.

#2. "a te kutatómunkád eredménye, te pedig ezüsttálcán nyújtod át a többieknek"

De ezzel mi a probléma? Én mindig úgy gondolkodtam, hogy gyerünk srácok, dobjuk össze a valaha volt legjobb anyagot, dobjuk be a közösbe mihamarabb, mindenki hozza ki belőle a legjobbat, kapjon jó jegyet és legyünk mi a legkirályabb évfolyam. A "nem adom oda a házi feladatomat, mert én vagyok a nagy igazságosztó" felfogás alsó tagozatban még elmegy, egyetemen a legnagyobb lúzer dolgok egyike. Szerintem.

"Én is hiszek abban, hogy ha valakivel jót teszek, akkor az valamilyen formában viszonzásra fog kerülni, ehhez képest én mindig pofáraestem."

Eleve tévút ezt így felfogni szerintem, egyáltalán nem biztos, hogy bármilyen egzakt módon érzékelni fogod a te jó tetted ellentételezését, de ezzel semmi gond nincs. Igen, tud lehozó is lenni egy közeg, én is láttam már ilyet, de ott is mindig az jött ki, hogy jó ötlet volt keményen dolgozni és bedobálni az anyagokat közös felhasználásra, tök jól kiszelektálja a közösséget, a normális hallgatótársak jellemzően maguktól fel fogják venni veled a kapcsolatot, és magad köré gyűjtheted az évfolyam felső 5%-át, akikkel lehet együtt dolgozni. És ez bizony egy remek dolog.

#3. "Sokan fognak emlékezni, hogy X tárgyból a Kiss Józsi által közzétett jegyzetnek köszönhetően mentek át"

Bizony, számtalanszor tapasztaltam, és noha nem vágytam a hírnévre soha, ez azért nem volt rossz. Könnyebb így az élet, ajánlom mindenkinek. ;)

"és ebbőf profitálhatsz nem csak az egyetemi évek alatt, hanem akár később is."

Pontosan. Az egyetemi éveknek ez talán a legnagyobb haszna egyébként. :D

Még egy adalék: tekintve, hogy én mindig beletettem az időmet és a szorgalmamat, megtanultam észrevenni a hasonló embereket, és nem csak észrevenni, de értékelni is az ő szorgalmukat. A szakmám általam ismert egyik legnagyobb tudású képviselőjével úgy kezdődött a kapcsolatom, hogy amikor együtt vettünk részt egy tanfolyamon és láttam, hogy kidolgozott anyagokat dobott be a közösbe, írtam rá egy köszönömöt. Később is volt olyan kedves, hogy minden anyagát elküldte (azokkal easy-peasy volt munka mellett is minden vizsga), de már csak privátban, és később megtudtam, hogy minden további anyagot csak azoknak küldött el, akiktől akár egyszer is köszönetet kapott bármiért az anyagait illetően...mellesleg ettől fogva kezdtünk el napi szinten beszélgetni is, azóta pedig egymást látjuk el kiváló információkkal, így tudunk egyre jobbak lenni abban, amit csinálunk. Nyilván ezt én látom, mert engem érint, de ha nem mondok ott és akkor egy köszönetet, akkor most nem tudnám, hogy mitől estem volna el. És ez csak egy példa a sok közül, az ilyenek radikálisan befolyásolhatják az életünket, én legalábbis így látom.

Amit én is mástól kaptam, azt megosztottam, ha engedélyt adott rá a készítője, hiszen én is kaptam.

Amit én csináltam, egy időben megosztottam, volt, hogy valamit szűk réteggel, volt olyan is, mint mindenkivel. Ennek az lett a vége, hogy amikor nekem kellett volna segítség, szimplán csak egy kérdésre kerestem volna a válasz, mindenki lekoppintott, vagy vissza sem írt, esetleg max. annyit vissza, hogy sajnos nem tudja. Ha nekem írtak segítségért, mindig ráírtam több ismerősömre, ha én nem tudtam, hátha valaki tudja a választ, és mindig tudtam is valamilyen eligazítást adni, szóval én a saját időmre más idegenekért "megerőltettem" magam, ellenben ugyanezek az emberek nem tették ezt meg értem.

Többektől hallottam, hogy a jegyzetem "legendás", meg kaptam vagy 100 lájkot, de ennél a bóknál többet nem kaptam, ellenben többen próbáltak meg később rámszállni és kihasználni, jegyzeteket kéregetni idegenek. Ilyen, hogy majd évekkel később emlékeznek Kiss Józsira meg a jegyzetére, szerintem manapság, a mai túltelített többszáz fős egyetemi szakoknál elképzelhetetlen, külön szerencse kell az ilyenhez. Szóval ez a kihasználás egy valid álláspont, nekem eddig semmilyen előnyöm nem származott belőle. Mivel bárhogy elsülhet, igazából úgy kell hozzáállni, hogy nem biztos, hogy bármit is elvárhatsz cserébe, ezért az a fontos, hogy a saját lelkiismereteddel legyél összhangban. Én úgy voltam vele, hogy más is osztotta meg saját jegyzetetét, én is felrakok valamit.

Igaz, nem egyetem, csak lásd, mennyire „hálásak” tudnak az emberek lenni.

Munkahelyen -a jó kapcsolat kialakítása érdekében, meg úgy egyébként is- csapatjátékos voltam, sok magánjellegű dolgot bevállaltam, ami nem tartozott a munkámhoz, csak azért, hogy jót tegyek. Egyszer volt, hogy nem tudtam az egyik kollégának eleget tenni (mindezt úgy, hogy munkaidőben kérte tőlem, nekem pedig kötött volt a munkaidőm abban a értelemben, hogy mindig ugyanakkor kellett csinálni), rögtön én voltam a szarházi, mindenki az ő pártját fogta (pedig az illetőt rühellték), és az lett a vége, hogy kirúgattak a munkámból (pontosabban nem újították meg a szerződésemet, mondván „velem nem lehet gördülékenyen együtt dolgozni”, pedig akkor már 2,5 éve ott voltam, és sok panasz nem volt a munkámra, ami pedig volt, mindig kijavítottam).

Szóval ennyit arról, hogy „jó tett helyébe jót várj”.