Szokták mondani hogy aki az iskolában nagyarc az otthon kisember és fordítva, de mi van akkor ha én mind a kettő helyen semmit sem érek és senki nem szeret?

Nem kell kedvelt embernek lenned!

Nem kell megváltoznod csak azért, hogy másoknak megfelelj.

Nem ez fogja megmutatni, hogy mennyit "érsz".

Tanulj, tanulj, tanulj ez a legfontosabb.

Teljesedj ki abban amit szeretsz csinálni. Sportolj annyit és azt amit szeretsz.

Hát ez azért nem feltétlenül van így nem kell egy véleményt ráhúzni minden emberre.

Hányadikos vagy?

Az a baj hiába telik az idő és próbálok ráállni az emberek A kiközösítés megoldására, ez sajnos mindig volt és mindig lesz is. Anno nekem is volt olyan osztály ahol kiközösítve voltam de így utólag felnőtt fejjel már bánom hogy annyira próbáltam nekik megfelelni hisz én akkor bármit csinálhattam volna úgysem szerettek volna mert mindig kell egy fekete bárányok itt bánthatnak. A lényeg az hogy az élet nem mindig olyan lesz is lesz majd közösség ahol nemszemét kednek és még barátaid is lehetnek. De a mostani túl kell élni és tényleg amit az előző is írt próbáld fejleszteni magad próbálj többet tanulni valami sportot csinálni és akkor már ismerkedhetsz is másokkal is sokkal jobb lesz.

Ezeknel meg felesleges próbálkozni mert hidd el a fejedre is állhat nál akkor se kedvelni ének

4!

A hiba nem benned van.

Én sose éreztem úgy, hogy bármelyik társaság is a tagjának tekintett volna.

De ezen ne akadj fel. Keress barátokat. Akik szintén nem klikkesednek.

Mi az amit szeretsz csinálni?

Sport, játék, tanulás? Bármi! Mi érdekel?

Engem is érdekelt minden is, kivéve csapat sportok.

Lehet külsőre ítélnek meg.

3 általánosba jártam mindenhol kívülálló voltam, eláll a fülem, "indián" orrom van, kuszák a fogaim. Mindig volt valaki akinek nem tetszettem.

Ez csak szakközépiskola végére javult valamit.