Más is szenved az egyetemmel?

Én nem vagyok így vele. De az tény, hogy itt többet kell tanulni. (Gimiben nem is feltétlen kell még elit helyen se, kitűnő bizonyítványhoz se. Egyetemen nekem kb második félévtől kellett, előtte olyanok voltak, amiket valamilyen formában már hallottam gimiben fakton.)

Mondjuk ez a félév nekem is rosszabb mint az eddigiek, de ismerem az okát. Szóval most kisebb mélypont van (most ismételek először vizsgát, eddig javítóznom se kellett soha), de egyébként nagyon lelkes vagyok és többnyire sikeres is. De várom a vizsgáim végét.

Anno ugyan így éreztem, sosem voltam

rossz tanuló, aztán felvettek egyetemre, és buktam matekból első félévben. Nagyon szomorú lettem. Aztán rájöttem, valamit rosszul csinálok. Sajnos nem készítenek fel arra a sok tanulni valóra, ami ott vár minket, másrészt rájöttem, rosszul tanultam egész addig. Ezt pl matek terén vettem észre. Próbáltam erőlködni, időt öltem bele, aztán egyszer heureka, észre vettem egy tok egyszerű összefüggést, amit kb utána mindenben tudtam hasznosítani. Ha elém került egy újabb könyv vagy stb, utána már nem az egészet próbáltam megjegyezni, hanem értelmet, összefüggést stb keresni és azt megérteni, utána már ragadt rám a többi info . Nekem ez segített, utána már tanulás nélkül is min 3-4 között produkáltam . ( nem lusta voltam , csak dolgoznom kellett ) . Utána persze a vége felé megint nehezedett, ott is volt egy feladom korszak, de azt már a család segített átvészelni , az a “ eddig eljutottam , ennyit már bírjak ki, különben az eddigi felesleges volt “ .

De egyébként számos csoport társam és barátom is így érzett, mindenki majdnem ott hagyta. Van olyan is aki ott hagyta. Ha úgy gondolod, szeretnéd azt csinálni, amilyen szakmát végül csinálhatsz a diplomáddal, elégedett leszel vele, tudsz elegendő anyagi hátteret biztosítani, akkor megéri folytatni és küzdeni. Ha csak diploma kell, akkor nem. Én ezt tettem , nem az eredeti képzést tudtam elvégezni , amit akartam ( orvos helyett közgazdász ) , nem élvezem túlságosan a munkám, és inkább más felé nézelődöm, szóval , annyit elmomdhatok, hogy van diplomám, de ennyi :/ Úgyhogy merlegeld at jól .

Mik a részletek? Milyen szakon tanulsz? Mit és hogyan tanulsz? Hogyan készülsz a ZH-ra, vizsgára? Miből?

Ezer ok miatt nem mehet az egyetem, ezt részleteiben kellene megvizsgálnod valakivel.

Ha ilyen rossz eredményeid vannak, akkor valamivel nagy baj van. Vagy nem tudsz tanulni, vagy nem tanulsz eleget. Egyetemen nagyon szorgalmasnak kell lenni, de egy kettest-háromast nem nehéz összehozni.

Mennyit tanulsz? Milyen szakon vagy?

Én nem éreztem így. Emeltre készüléskor kb. megtanultam tanulni és utána nagyon szorgalmasan tanultam, ekkor még fejlődött a tanulási módszerem. Így mindig jó jegyeket szereztem az egyetemen, tanulmányi ösztöndíjas is voltam.

Itt jön ki, hogy valóban nem kell hogy valaki színötös legyen ahhoz hogy jól teljesítsen az egyetemen, nincs a kettő közt feltétlen összefügges.

En már mesteren vagyok elsőeves és egy db 4esem lett, minden mas 5ös. Es nem tanulok többet sőt szerintem kevesebbet. Ilyen jó eredményem, átlagom utoljara általános alsóban volt, pedig mindig is 4es-5ös tanuló voltam.:D

De az egyetem eleje nehéz. Nehéz beleszokni. Az embernek jön egy pofon sok esetben, hogy az, ami az egész érettségire mennyiség elég volt, az néha egy-egy tantargyhoz IS kevés.

Én amondó vagyok, hogy ne add fel ennyire könnyen. Szerintem igazán tanulni, az egyetemen tanul meg az ember. Ne hagyd magad. Idő kell hogy beleszokjál, rájöjj mire mennyi energia kell.

Csak egy saját sztori: sose voltam jó matekból, igaz jó tanáraim se voltak, de motivacióm is. Közgázra akartam menni. Magántanárhoz jartam matekból evekig, már általánostól elkezdve. Gimiben 3as voltam, elmentem fakultálni matekból, hogy az egyetemen majd könnyebb legyen, ott is 3as voltam.

Majd felvettek az egyetemre, közgazra és a matekkal volt a legkevesebb problémám.

Azóta már van egy alap közgazdász diplomám (4.22es diplomaátlaggal), kaptam tanulmányi ösztöndíjat, felvettek mesterre, vettem részt programokon amikre a teljesítményem miatt kerültem be stb.

Fun fact: egy ötödikes matekházit simán lehet, hogy nem tudnék megcsinálni:DD

Szóval ne add fel, rólam se gondolta volna senki, de ha szeretnél valamit, ne hagyd magad.

Én is most vagyok elsőéves és ugyanígy érzek.. Hiába a sok tanulás, semmi eredménye. Még hátravan 3 vizsgám, ezek közül egyik se nevezhető könnyűnek, van ahol még beugró is van, szóval elég könnyű elhasalni.

Feladni viszont nem szeretném. Minden reggel mikor felkelek emlékeztetem magam hogy okkal választottam ezt, tudtam hogy nehéz lesz, de vagy így, vagy úgy megcsinálom. Arra gondolok hogy mit fogok majd csinálni a nyáron, s ez kicsit erőt ad hogy minél többet tanuljak, nehogy megbukjak.