Nagyon hiányzik az egyetemi légkör?

Én visszaültem idősebb fejjel egyetemre, de akkor már nem volt meg ez az érzés, nem alakult ki olyan csapat, mint 18-20 évesen, inkább csak azt éreztem, hogy úristen, mit keresek én itt.

Normális, hogy így érzel, és kifejezetten ideális, hogy boldog emlékként él benned az egyetem. De az élet sajnos ilyen, haladni kell vele tovább. :)

Hát nekem kurvára nem hiányzik, hogy minden nap berendeljenek igénytelenül megtartott órákon ücsörögni, aztán még anyáméktól kérjek pénzt. 😂

Pedig most is tanulok munka mellett, csak már rég nem nappalin.

Javaslom, hogy hallgasd meg a Bojtorján együttes ‘Énekelsz egy régi nótát’ c. dalát, vagy ha a country-jellegű stílus nem jön be, legalább a szövegét olvasd el, eléggé erről a fajta hiányérzetről szól :)

Amúgy teljesen normális, de bármit is teszel, soha nem fog visszatérni, és soha nem is lesz ugyanolyan. Viszont ez nem jelenti azt, hogy ne tudnál a jelenben is olyan élményeket szerezni, ami egyrészt boldoggá tesz, másrészt ugyanilyen jó lesz rá visszagondolni. Mi is a baráti társasággal rendszeresen eljárunk közösen túrázni, síelni, társasozni, összeülni iszogatni… nyilván alacsonyabb fordulaton, mint 20 évesen, és folyamatosan cserélődik a csapat, de ugyanolyan jó ezekre is visszagondolni.

Ja, én is még sokáig vissza-vissza jártam, járkálok ilyen egyetemi bulikra és rendezényekre, bár már elég ritkán, meg úgy már egyre hülyébben érzem magam ott :D

Amúgy jah, ki tudja... lehet csak ezért majd jelentkezek újra valahová :DDDD

ha lesz elég zsetonom, meg időm rá, meg ... áh... :D

Amúgy nálunk volt egy ilyen srác egyetemen, szándékosan folyton megbukott, mikor meg nem tudta tovább húzni, ugyanoda jelentkezett egy második szakra is. Ő rohadt büszke volt rá, hogy ő az egyetem "nagyörege", minden tanár is ismeri, és minden buliban ő az arc.

Én 18 évesen is inkább cikinek tartottam, hogy nem is tudom hány éve egyetemista, és továbbra is úgy viselkedik mint egy éretlen kölyök.

Jó dolog az egyetemi élet, de a maga idejében.