Van értelme így jelentkezni egy szakra?

Még az sem biztos, hogy menne neked az a szak, ugye? Csak közben derül ki, hogy a képességeid megfelelőek-e az álmodnak. Ha csak nappalis lehetnél, akkor is dolgozhatsz mellette alkalmi munkákat, de úgy semmi időd és energiád nem marad plusz kutatásokra, én is csináltam. Tényleg nem reális, valamennyit aludni is kell. Olyasmit válassz, amit teljesíteni is tudsz. És nem biztos egyáltalán, hogy ami most álmodozásszintű nálad, az a valóságban is működne.

Nemcsak meg kell élned a munkádból, hanem a tandíjat is finanszíroznod kell, mert elfogytak az állami éveid. Mi az a munka, amiből ez a kettő menne?

Hosszú távban gondolkodj. Az a helyzet, hogy Magyarországon tisztán kutatói pálya nagyon kevés van. Sem a természettudományok, sem a bölcsészettudományok, sem a társadalomtudományok terén. A legtöbb kutató a felsőoktatásban dolgozik, oktat, s emellett tud kutatni a maradék idejében. Egyszóval azt döntsd el, hogy szeretnél-e egyetemi oktató lenni. S persze azt is, hogy hajlandó vagy-e erre minimálisan 3+2+4=9 évet rááldozni, hogy pályakezdő tanársegéd vagy adjunktus lehess, szerény jövedelmezőségért. Manapság ugyanis már az összes mghirdetett egyetemi oktatói álláshoz doktorátust, vagy legalábbis doktori fokozatszerzésben végzéshez közeliséget kérnek. Ahhoz, hogy a PhD-ra felvegyenek, egyébként nem muszáj TDK-znod, de mindenképpen tanácsos nagyon jól teljesítened, kimagasló teljesítményt elérned. S Ez pedig munka mellett, levelezőn szinte lehetetlen. S persze semmi garancia arra, hogy doktorátussal találsz egyetemi oktatói állást. Sokkal többen végeznek évente a PhD-képzéseken, mint amennyi egyetemi álláshely van. Egyszóval hatalmas idő-, energia- és pénzbefeketetés, s természetesen kockázat is az egész. Csak ennek tudatában és ennek megfelelő elszántsággal vágj bele.

#4: Amiről írsz, az az alkalmazott kutatás az iparban. Mondjuk egy gyógyszeripari termékfejlesztés vagy egy új gyomirtószer vagy kozmetikum kifejlesztése. Valóban van ilyen, de akkor ehhez azt is érdemes hozzátenni, hogy ezeknél az ipari alkalmazott kutatói állásoknál gyakorlatilag 100 százalékban neked mondják meg felülről, hogy mikorra és pontosan mit kell megcsinálnod. Ilyen állásban sokadlagos szempont, hogy a tudomány szempontjából mi visz és mi nem visz előre. A kutatásból áttételesen kitermelhető profit a cél, semmi más. Én még olyan, egyetemen folyó, külső szponzor által finanszírozott kutatásról is tudok, amelyet a szponzor egy év után leállíttatott (megvonta a további támogatást), mert úgy ítélte meg az első év végén küldött jelentés alapján, hogy az addigi kutatási eredmények nem kedvezők számára mint cég számára, és nem volt érdekelt abban, hogy kiderüljenek bizonyos dolgok. Nagyon gyakoriak például az olyan kémiai analitikai kutatások, amelyek eredményének nyilvánosságra kerülésében egyes cégek ellenérdekeltek. Melyik cég szeretné ugyan, ha nyilvánosságra kerülne, hogy az általa gyártott mosószer rákkeltő, vagy hogy az általa használt telephely talaja nehézfém-szennyezett? Az alkalmazott vagy cégek által szponzorált kutatások sokszor végképp nem az igazság kiderítését célozzák meg. Ugyanakkor a klasszikus értelemben vett kutatónak elvileg épp ez volna a motiváló ereje.

#5: Nem vagyok laikus. A felsőoktatásban dolgoztam hosszú ideig, kutattam is. Sok ismerősöm most is kutató. És semmi "baromság" nincs abban, amit írtam. Nem légből kapottan, hanem saját tapasztalatból, illetve ismerőseim elmondásából írtam, amit írtam. A céges finanszírozású kutatásokat, amelyekről én tudok, bizony nagyon is hűen jellemeztem a hozzászólásomban. Ha neked más tapasztalataid vannak, az rendben van, de az efféle személyeskedő, kivagyi hozzászólások, mint a tiéd, végképp nem méltók egy doktorált emberhez. A tudomány művelése alázatot kíván az ellenvéleményekkel szemben.

Nem mindegy, hogy milyen teruletre gondoltal. Termeszettudomany, bolcseszet, orvosi, mernoku? Mas? Ez az info elegge kellene ahhoz, hogy relevans valaszt kapj.