Hogy lehetne éretelmezni, vagy titeket milyen érzéssel tölt el ez a versrészlet?

"És észreveszek valakit,

ki szemmel, melegen

jelez, csak ennyit: Vannak itt

s te nem vagy idegen...

Ám lehet, bűnöm gyermekes

és együgyű nagyon.

Akkor a világ kicsi lesz

s én játszani hagyom."

(József Attila: A bűn)

Főleg az utolsó két sorra gondolok, ami megérintett bennem valamit, de nem tudok kibogozni, mit is pontosan, hátha valakinek lesz ötlete.