Odüsszeusz miért bolyongott 10 évig a tengeren?

Idézet:

Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott

s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,

sok nép városait, s eszejárását kitanulta,

s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében,

menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.

Csakhogy nem tarthatta meg őket, akárhogy akarta:

mert önnön buta vétkeikért odavesztek a társak,

balgák: fölfalták Hüperíón Éeliosznak

barmait, és hazatértük napját ő elorozta.

Istennő, Zeusz lánya, beszélj minekünk is ezekből.

Hát aki megmenekült meredek vészből, valamennyi

otthon volt, túl háborun és a vizek veszedelmén;

őt egyedül, hitvesre, hazára hiába sovárgót

tartóztatta Kalüpszó nimfa, az isteni úrnő

barlang öblös ölén, mivel áhította urául.

És hogy az esztendők perdültén jött az az év is,

melyhez az istenek azt szőtték, hogy visszakerüljön

már Ithakába, a küzdelmektől nem menekült meg

még a szerettei közt sem. Az isten mind könyörült már

rajta; Poszeidáón egyedül gyűlölte szünetlen

isteni hős Odüsszeuszt, valameddig csak haza nem tért.

Idézet vége.

Ne feledjük azt sem, hogy Odüsszeusz vakította meg Poszeidón fiát, igaz, önvédelemből. És Poszeidón inkább apa volt, és nem vette figyelembe, hogy ez önvédelem volt, hanem inkább visszaélt hatalmával.