Vélemény a Modell Divatiskoláról?

Női szabó szakon voltam. Egy keserves hónap - ennyi ideig bírtam. Csendes kisegér voltam akkoriban, senkit nem bántottam, mindenkivel segítőkész voltam, ha úgy adódott, hogy kellett valami. Sokra mentem azzal, hogy normálisan viselkedtem. Egy cigány pi**a kinézett magának, imádott szekálni, s közben mintha nem tenne semmit. A gond az volt, hogy azt a lányt követte tíz másik. Komolyan, királynőként funkcionált az osztályban. Hülyeségekkel traktált, egy reggel alatt, két percen belül a következő kérdéseket kaptam: Van kutyám vagy macskám? Vagy párom? bla bla bla Puncin vagy faxom van?

A töri tanárnak a feje vörös, akár egy paradicsomé, de olyan nagy arc, hogy máig öröm visszaemlékezni rá. Az egyik magyartanár, szintén öröm visszagondolni rá, remek ember és tanár egyaránt. Az angoltanár olyan semmilyen, nem tud fegyelmezni. A nem tudom mi a neve tantárgy, ami baromi fontos és nehéz, és az órán használt program több millióba fáj, szóval otthon nem lehet gyakorolni, két hetente azt hiszem maximum kétszer volt, és a tanár, aki tanította, isten ne adjon még egy olyan nőszemélyt az utamba. A tesitanár úgy gondolta, hogy mi majd érettségizni fogunk a tárgyából, hülyébbnél hülyébb feladatokat csináltatott, amiket elfogadom, hogy aki szeretne érettségizni a tárgyból, annak kell tudni. Nos, senkinek nem volt ilyen irányú terve. Nem szerettem az óráit, azt viszont aláírom, hogy nem volt lustulás az óráin. Személy szerint nem szerettem, utána izzadtan lehettünk egész nap, ahhoz pedig kevés, hogy fogyjon az ember, csak ahhoz elég, hogy az ember árassza magából a magára fújt dezót. De ez már igazán egyéni szoc probléma.

Szekáltak a többiek, szóltam osztályfőnöknek, ő rájuk szólt, próbált rendet tenni, de semmit nem ért. Katonás szigorral álló nő, az apja katona, tehát nem arról van szó, hogy nem figyeltek rá vagy nem elég erélyesen szólt. Csak hát, amikor nem lát, mert nincs ott, nem tud szólni, hogy ne.

A varrás oktató jófej, türelmes, de ami láthatóan előtte történik, nem igazán reagált rá (nem csak engem baszogattak, de a csajszi, az a "királynő" engem nézett ki nagyon).

Nekem az ott töltött valamivel több, mint egy hónap arra jó volt, hogy tudjam, nem nekem találták ki a szakmát (és ez nem az iskola hibája), és hogy messziről kerüljem el a helyet az emberek miatt (osztályom). Állítólag korábban az egyik diák kilökte a másikat az ablakon.

Én azt mondom, amennyire megismertem a tanárokat, hogy akit érdekel, tehetsége és kitartása is van hozzá, annak megfelelő iskola... de csak ha nem olyan balszerencsés, hogy rossz osztályt fog ki, az mindent elcseszhet.

Elmentem az iskolából, szakmát is váltottam, következő évben a kilencedikesek között ott volt a volt osztálytársam, aki nagy szenvedéllyel kezdte anno a divatiskolát, kiskora óta varrt. Miután én elmentem, elmesélte, hogy őt célozta meg a kis csapat, nagyrészt. Odáig fajult, hogy be se járt, nem bírta.

Talán neked jó helyed lesz ott, talán jó osztályt fogsz ki, talán megtalálod a helyed és kivirágzol. Vagy nem. Személyes tapasztalat alapján senkinek nem ajánlom, de ami ugye az egyiknek nem jó, a másiknak igen.

20/l