18 évesen valóban el lehet megfelelően dönteni, hogy merre akar az ember továbbmenni?

Van, akinek el lehet és van, akinek nem. De én amondó vagyok, hogy inkább jöjj rá arra később, hogy mit akarsz csinálni és változtass, mintsem egy nem neked való pályán rohadj hiúságból az álomszakmádról álmodozva.

Én elsőre nem hoztam jó döntést. Nem bánom, mert végülis érdekelt a terület, de csinálhattam volna jobban is. Nem dolgoztam egy percet sem abban a szakmában, váltottam szinte azonnal, amint meglett az a végzettségem. Nekem 3 év esett ki emiatt, amit akkor soknak éreztem nyilván.

Emlékszem, akkor is rázta magát pár ember az ismeretségi körömben, hogy xy elsőre végigtolta az ügyvédsulit, időben kezdte, mekkora király. Ami természetesen így is van, feltéve, ha xy valóban élvezte volna, hogy ügyvéd és nem csak azért tartott volna ki mellette, mert attól a 3-5 évtől tartott, amivel én hátrányban voltam.

De hogy tényleg hátrány volt? Nem érzem annak. Nem tapasztaltam. Nem voltam elég érett ahhoz, hogy jól döntsek, de idővel elég érett lettem ahhoz, hogy erre rájöjjek. És nagyon sok emberről tudok, aki utálja a szakmáját, másról álmodozik és munka után a hobbijába menekül... Mert késő lenne váltani szerinte. De ez csak egyre rosszabb lesz, pont, mint egy rossz kapcsolatban.

Nagyon kevés ember van, aki mindent elsőre jól csinált és elsőre jól választott, hogy aztán abban a szakmában öregedjen meg, amiben kezdte, én azt tapasztaltam. Teljesen rendben van, ha szeretnél gondolkodni a döntésen és az is teljesen rendben van, ha később változik a véleményed. A karrier nem lineáris. Rengetegen dolgoznak olyan poziban, ami a végzettségük alapján nem is nekik való, rengetegen ugranak ki úgymond a munkahelyi körforgásból és végeznek el egy másik képzést, alapítanak családot, indítanak vállalkozást, aztán vagy folytatják onnan, ahol előtte voltak, vagy nem. Rengetegen váltanak és sajnos nagyon sokan természetesnek tekintik a munkaundort, pedig nem az. Kiégéshez vezet és nem csak arra a nyolc órára teszi rá a bélyegét, hanem az egész életedre. Ne a rossz döntést próbáld elkerülni, hanem azt, hogy benne ragadj. Majd megtalálod a helyed, de ahhoz is önismeret, tapasztalat kell. Anélkül az egész csak egy szerencsejáték, ami vagy bejön, vagy nem. Általában nem.

Azért ettől a fogalmazástól nem mentem a falnak.

18 évesen nem tudod eldönteni hogy miben vagy jó, miben kevésbé és ez alapján meghozni egy racionális (még csak nem is érzelmi) döntést. Nem tudom mit csináltál eddig az iskolában, de valószínűleg nem azt amit kellett volna.