Milyen az elmúlt években az orvosi diagnosztikai képzés az egyetemen (elsősorban DE), illetve mik/milyenek a kilátások diploma után? Van valaki, aki erről a szakról jelentkezett át az általános orvosi szakra?

Én a szakkal kapcsolatban nem tudok nyilatkozni, viszont ahhoz, hogy átmenj általános orvosira újra kell felvételizned, nincs a két szak között átmeneti lehetőség.

Én 3 hét után hagytam ott azt a szakot, iszonyatosan utáltam. Én is orvosnak jelentkeztem először, csak nem volt meg a pontom hozzá. Konkrétan "laboros" képző, én cikinek találom a szakot. Passzívon vagyok most. Általános orvosira nem lehet róla átmenni, inkább jelentkeztem máshova.

Nem lehet mozogni, én is DE-re jártam, kérdeztem is tanulmányi osztályt ez ügyben. Én utáltam, abszolút nem jött be, úgy éreztem magam mintha csak "csicskának" tanulnék, sok évfolyamtársam is így érezte, ők is amint tudtak, felvételiztek az általános orvosira. #2.

2 azt megertem ha nem tetszett, de mi a ciki abban hogy laboros? Laboreredmenyek es kepalkoto nelkuk eleg nehez lenne diagnosztizalni. Nem kene mar most lenezni azt akikkel egyutt kene majd mukodni.

Laboreredményt és CT, röntgen felvételt egy orvos is tud elemezni. Nekem nagyobb dolog egy általános orvos szak. De ez csak az én véleményem. #2.

Orvosként, aki olyan helyen dolgozik, ahol diagnosztikai analitikusok is vannak, a következőt tudom hozzátenni ehhez: maga a szak jó jártasságot ad a laboratóriumban, léynegében ők csinálják meg a vizsgálatokat, amiknek az eredményét az orvos adja ki, de értelmezni amúgy ők is tudják (csak hát az orvosnak kell kiadni.) Emellett ott, ahol "alacsonyabb" végzettségű asszisztensek is dolgoznak, ők lesznek a vezetőik ezeknek az asszisztenseknek. Ugyanakkor az orvosok sajnos sokszor nem kezelik őket a valós tudásuknak megfelelően, holott igazából azért lett kitalálva a képzés, hogy legyen diplomás, aki ért a laborhoz, mert mindennek vezetői, az orvosok közül túl kevesen érdeklődnek a laboros szakmák iránt. Ezért van egyre több jogköre a biológusoknak is pl. az orvosi/klinikai mikrobiológiában, és ezért indultak ezek a komolyabb asszisztensi képzések is. De ha mégis leakasztanak orvost, aki a szükséges szakvizsgával bír, ő sokszor nem igazán tudja ezt hova tenni, és voltaképpen ugyanazokat csináltatja a diagnosztikai analitikussal, amit bármelyik OKJ-s asszisztenssel csináltatna.

Bocsánat, még annyit hozzátennék, hogy nem biztos, hogy a jó B szak olyannak, aki orvos akar lenni. Ha laboros orvos (orvosi mikrobiológus, kutatóorvos vagy laboratóriumi medicinára szakosodott orvos) szerettél volna lenni első körben, akkor lehet jó választás, de ha kórházi orvosként betegekkel szerettél volna foglalkozni, akkor attól nagyon messze áll. Akinek az az álma, azt mindenképpen arra buzdítanám, hogy ha van lehetősége, B szak helyett fusson neki az orvosinak újra, ha teheti. Kutató lehet máshogy is az ember, mint orvosi diplomával, de a klinikum az speciális: ott lehet B szak az époló, dietetikus, gyógytornász, de ha az orvosi lét volt a nagy álom, akkor mindig ott lesznek az orvosok, akik emlékeztetnek a "kudarcra." Ha kutató szerettél volna lenni, akkor biológia szakról könnyű azzá válni, sőt, ott betegek diagnosztikáját is lehet csinálni pl. klinikai mikrobiológusként, ami szinte az orosi mikrobiológus jogköre, csak konzultálni nem lehet. Másik lehetséges út a diagnosztikai analitikus alap, majd ráépülve a mesterképzés, majs arra építve a klinikai biokémikus, végül molekuláris diagnosztikus, eközben PhD. Ez jó sok év tanulás, de érdekes kutatásokban és diagnosztikában is lehet vele az ember, és már nincs meg az a klasszikus különbségtétel abban, hogy a PhD-t milyen mesterre is építetted rá, orvosi osztatlanra, biológia vagy laboratóriumi kutató MSc-re.

6, megcsinalni nem, meg ha annyira ertenenek hozza nem kuldenenek olyam mintakat amit egybol visszautasitanak a laborok, mert nem lehet megcsinalni a vizsgqlatot. De lenezo hozzaallas megvan, igy beleillesz az orvoskorokbe. Tipikus ők mindent jobban tudnak..