Majd a gyerekem örökölheti ezt a tulajdonságot?

Nem mindenki lehet zseni, de az oktatás nagyja, főleg középszinten, inkább csak a szorgalmon múlik.

Ha nem hagyod, hogy elzülljön és tanul rendesen, akkor teljesen mindegy, hogy te megtanultad-e annak idején a Szózatot vagy sem.

Szerintem felborulna a társadalmunk, ha mindenkinek diplomája lenne.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy azok is értékes emberek akik nem kizárólag az eszükkel keresik a kenyerüket.

Fontos, hogy mindenki a saját adottságainak megfelelő tevékenységet végezze, olyat amiben örömét leli, amit szívesen végez.

Ha elég időt töltesz gyermekeddel, megismered képességeit, akkor a segítségére lehetsz a jó irány megtalálásában. A gyengeségeit elfogadod, bátorítod, hogy erősödni tudjon.

Ne az anyagi gazdagság legyen a cél, hanem a boldog kiegyensúlyozott élet. Amiben van elegendő idő, a szeretteivel való együttlétre.

A genetikai adottságainkat örököljük, de alacsonyabb IQ-val is sokkal többre képes az ember, mint amit a legtöbben kihoznak belőle!

Én abban hiszek, hogy csecsemőként kell vele nagyon sokat foglalkozni. Minél többet kézben kell tartani a kisdedet, énekelni kell neki, verset és mesét mondani. Meg kell tanítani figyelni. Ez a legfontosabb. Utána is sokat kell vele beszélgetni, foglalkozni, képeskönyvet lapozgatni, kreatív játékokat játszani, nem csak leqrni a TV elé és majd felneveli az RTL...

A legtöbb tanulmányi probléma a figyelem hiányából adódik, a gyenge koncentrációs készségből, na meg persze a vacak tanárokból, gyenge oktatási módszerekből stb. De ha jól indítod, és a suli első pár évében is odafigyelsz rá, akkor simán eljuthat még külföldi egyetemre is, nem kell ehhez zseninek lenni.