Csak én gondolom így a PhD (tudományos fokozat) kapcsán?

1. Ezek szerint neked még egyetemi végzettséged sincs, mert akkor tudnád, hogy 15-20 oldal még egy szakdolgozathoz is kevés. Inkább 50 körül van.

2. Évente rengetegen doktorálnak a világon, lehetetlen mindenkinek feltalálnia a spanyol viaszt.

3. A doktorképzésre sokszor a körülmények "kényszerítik" az embert. Ha például általános iskolában akarsz informatikát tanítani, egyetemet kell végezned. Szükséges például az integrálás ismerete ahhoz, hogy megtanítsd a szövegszerkesztés vagy a fájlkezelés alapjait? Nyilván nem. Mégis ilyen a rendszer. Feljebb ugyanez van. Ha egyetemen akarsz oktatni, és el akarsz érni egy bizonyos rangot, doktorátussal kell rendelkezned. Aki tehát szeretne egyetemen oktatni, kénytelen megszerezni a papírt.

Nem értek egyet, mondom ezt úgy, hogy messze nem az általad sugallmazott területen kutatok. A természettudományi kutatás módszertana alapjaiban más, mint a humánabb jellegű kutatásmódszertan. Nem jobb, nem rosszabb, más. Ha valaki egy ilyen kutatásból annyit lát, hogy az illető ész nélkül ollózz össze más kutatási eredményeket, az körülbelül annyira komolyan vehető, mintha valaki azt mondaná, hogy vegyészként annyi a PhD, hogy összeöntök két olyan löttyöt, amit még senki nem öntött össze, és leírom, hogy mi történt, vagy hogy csillagászként a kutatás annyi, hogy rohadt sokáig kell az eget nézni, amíg nem találsz egy bolygót, amit előtted senki nem fedezett fel. Ugye, hogy nehéz komolyan venni az ilyen véleményt?

A kutatás célja szerintem nem csak az lehet, hogy mindig új témákat vizsgáljunk. Hiszen akkor még mindig azt hinnénk, hogy a Nap kering a Föld körül, hiszen ezt már kutatta valaki, minek foglalkozzunk vele... Az is egy fajta kutatás, hogy más emberek eredményeit felhasználjuk, és azokat tovabbi eredményekkel összevetve új következtetéseket vonunk le. A módszertan addig a pillanatig számít, amíg meg nem bizonyosodunk arról, hogy a kutatási célnak megfelelt, és nem lehet belekötni. Onnantól már csak a kutatás eredménye számít. Ami a legtöbb esetben független a módszertantól.

Kérdező én teljesen egyetértek veled.

Humán szakok többségén baromi felesleges a phd.

Én bölcsészettudományi területre jelentkeztem PhD-ra, ettől függetlenül tisztában vagyok a természettudományok és egyéb területek módszereivel és nem lehet tagadni, hogy hatalmas jelentőségük lehet, de nem értek egyet a humánnal kapcsolatos álláspontoddal.

Humán területen is lehet olyan kutatómunkát végezni, ami újat tud mondani vagy nem új téma, de lényegesen előrébbviszi az addigi kutatási eredményeket.

Az én bölcsész (irodalom) doktorimat biztos nem néznéd semmibe se, de én például kifejezetten olyan témát választottam, ami bizonyos országokban nem annyira újdonság, de Magyarországon még szinte senki nem foglalkozott vele. Nem írtak belőle disszertációt, nem írtak róla tanulmányokat, az egyetemi oktatók közül sem konyít hozzá mindenki. Ha egy alig vagy egyáltalán nem kutatott témáról van szó, akkor szerintem egy doktori disszertáció, még akkor is ha humán terület, rengeteg új információt jelenthet. Az én témámban a megközelítés is új és a téma is viszonylag új, de egyébként ismerek olyan volt doktoranduszt, aki amúgy sokat kutatott témával foglalkozott, de olyan szempontból, ahogyan rajta kívül senki sem. Én is írtam már ilyen jellegű tanulmányt, ahol hiába volt sokak által ismert az alaptéma, kifejezetten új megközelítést használtam és így ugyanarról a dologról teljesen más információkat mondhattam el, rá tudtam világítani olyan dolgokra, amikre amúgy nem gondolna az ember, ha a témában addig megírt cikkeket olvasná, mert egyszerűen más a megközelítés. Na meg persze olyan is volt, hogy maga a téma is nagyon új volt.

Egyébként olyan is létezik, hogy valaki több tudományt von össze és interdiszciplináris kutatást végez. Én sok olyan kutatót ismerek, akik, bármilyen elképzelhetetlennek tűnik is számodra, két területet ötvöztek össze úgy, hogy valami új jött ki belőle. Akár hiszed, akár nem, például a pszichológiát/pszichiátriát és a filozófiát, vagy például az irodalmat és a filozófiát, vagy a nyelvészetet és az informatikát, sőt akár az orvostudománynak bizonyos részeit is lehet valamilyen bölcsész vagy társadalomtudományi területtel összekapcsolni és abból is kisülhetnek új dolgok. Én számos ilyen publikációról tudok.

Meg aztán azért az sem mindegy, hogy a humánnak mely részéről beszélünk. Az irodalom, a filozófia és a pszichológia, a történelem mind ide tartoznak, de mindegyik más és más szempontból adhat új megközelítéseket. A történelmi kutatásokat, ha megnézed, állandóan kiderítenek valami új dolgot, állandóan vannak régészeti eredmények. Ha nem lenne ennyi doktori képzés, meg ennyi egyetemi oktató, meg kutató, akkor hogy lenne ennyi?

A pszichológiára sem mondhatod, hogy nem lehet újat mondani róla, mert annyiféle ága van a pszichológiának és az ember is annyira sokféle lehet, hogy bőven van mit tanulmányozni. Az sem elhanyagolható tény, hogy amennyire én látom (nem vagyok pszichológus, csak megfigyeltem) azért az emberek változnak az idők folyamán és a pszichológiának is mindig más területe kerül előtérbe, másra van igény az emberek részéről is, tulajdonképpen minél több kutató van, annál több mindenre lehet fényt deríteni.

És akkor még nem esett szó az olyan bölcsészettudományokról és társadalomtudományokról, amelyekkel keveset foglalkoznak. Én nem vagyok benne ilyen kutatásokban és nem jártam ilyen szakokra, de például skandináv nyelvekkel és kultúrákkal jóval kevesebben foglalkoznak eleve, mint valamilyen más témával. Lehet akár a magyar irodalom területén is újat mondani például, de skandináv irodalom területén talán még inkább, mert eleve kevesebben foglalkoznak vele. Legalábbis Magyarországon biztos, de szerintem nagyobb viszonylatban is így van. Magyarországon ilyet tudtommal csak az ELTE-n lehet tanulni. Ha mindegyik ottani egyetemista PhD-ra menne és svéd/norvég/dán irodalmat vagy nyelvészetet kutatna, még akkor is kevesebben lennének, mint akik például magyar történelemből csinálnak doktorit. És akkor még megemlíthetném a fordítástudományt, hiszen ezt sem tanulják mindenhol. Az egy dolog, hogy fordító mesterszakon tanulnak elméletet is, de azért akárhol nem lehet doktorizni belőle és ebből következik, hogy ezzel a témával eleve kevesebben foglalkoznak, mint gyakrabban előforduló más témákkal. Ebből pedig az következik, hogy nagyobb a valószínűsége, hogy újat mond valaki.

Én természetesen nem értek minden egyes tudományterülethez, csak a személyes véleményemet írtam le.

9. vagyok. Még csak annyit szeretnék ehhez hozzáfűzni, hogy az szerintem is elítélendő, ha valaki csak összeollózgat korábbi eredményeket úgy, hogy ő abszolút semmit sem tesz hozzá, de véleményem szerint ilyen normális esetben eleve nem fordulhat elő, mert azért a disszertációkat át szokták nézni bírálók, a témavezető, meg is kell védeni, szerintem nem olyan könnyű ott csak úgy makogni valami hülyeséget. Mondom, ez arra érvényes, aki nem tesz hozzá semmi újat.

Aki régi témát vizsgál, de teljesen új szempontból, az más téma. Az szerintem semmi problémát nem jelent, az az ő megközelítése, amit addig nem alkalmaztak.

Egyébként ha valaki tényleg teljes mértékben csak összeollózza és másokat ismételget és amúgy nem is fektet bele igazi energiát, az amúgy többnyire el sem jut a védésig. Eleve vannak olyan doktoranduszok, hogy valameddig benne vannak a képzésben, lehet, hogy néhány tanulmányt megírnak, meg elmennek pár konferenciára, de aztán otthagyják és már nem is akarják az egészet. Persze olyan is van, akinek a témája jó lenne és újszerű, de ő maga meg végül lemond az egészről és tanulmányok meg publikációk után valami teljesen mást kezd el csinálni, a doktoriját meg otthagyja, nincs védés, semmi sincs, legfeljebb abszolútórium. A rosszabb eset, amikor tanulmányt is alig ír. Minden esetre nem elhanyagolható tény, hogy amúgy vannak emberek, akiket felvesznek a képzésre, de amúgy nem fejezik be, ami azt jelenti, hogy amúgy nem kapnak annyian doktorit, mint ahány embert felvettek.

Engem nem az háborít fel, hogy lehet doktorit szerezni humán területen meg felvesznek embereket és egyesek el is végzik, hanem az, hogy vannak, akik otthagyják a képzést, egy idő után egyre kevesebbet teljesítenek, természetesen disszertációt nem írnak, de azért kaptak ösztöndíjat az évek alatt, ami ilyen szempontból pénzpocséklás. Ezzel együtt azt is gondolom, hogy ha valaki jelentkezik PhD-ra, akkor lennie kell benne elég nagy szorgalomnak és elhatározásnak, tudja, hogy mit vállal, de ha meg amúgy aztán otthagyja meg lusta is, akkor eleve miért jelentkezik? Foglalja a helyet más elől, aki lehet, hogy tényleg végigcsinálná. Én tudom, hogy egy időben nem vettek fel mindenkit PhD-ra, ha volt több jelentkező, akkor számítottak szempontok. Meg amúgy ha már felnőtt és van diplomája, lehetne elég érett, hogy eldöntse, hogy mit akar csinálni ezek után.