Hogyan birjam ki a sulit? (Több lent)

Hát a kamaszkort csak túl lehet élni. Kiegyensúlyozatlan vagy, de ez változni fog.

Gondolj arra, hogy ez az utolsó éved. Kitartást, már nincs sok hátra!

Én is nyolcadikos vagyok. Én azért utálom a jelenlegi iskolámat, mert idiótákkal vagyok körülvéve. Egyszerűen nem tudok kivel barátkozni, mert senkivel sincs hasonló érdeklődési körünk, és egyszerűen nem vagyunk ugyanazon a szinten. Viszont én mindig emlékeztetem magamat arra, hogy az iskolába elsősorban tanulni járok. És én szeretek tanulni, vannak terveim, céljaim, és ez a fontos. Azt én is várom már, hogy végre átkerüljek gimnáziumba, mert ott azért remélhetőleg normálisabb emberekkel leszek körülvéve, és találok barátokat. Mert akármennyire is megvagyok egyedül, és tanulni járok az iskolába, azért néha elég rossz, hogy még soha életemben nem volt egy igaz barátom. A szerelmi élet pedig ilyen korban szerintem még teljesen mindegy. Engem amúgy sem érdekel a szerelem, csak időpazarlás. Ilyenkor még nem kell “szerelmi élet”, eleve ez olyan gyerekes, hogy erről panaszkodik valaki, nekem az agyamra mennek az ilyenek, meg ez a “senki se hallgatja meg az érzeseim, nem ért meg a világ” ez is ilyen tipik tinipanaszkodás. Ez annyira az agyamra megy. Én is sokszor érzem úgy, hogy semminek nincs értelme, miért vagyok itt egyáltalán, mi célja van ennek, vagy éppen az emberek butaságán, szűklátókörű, idióta viselkedésén húzom fel magam. Vagy a világ kegyetlensége, romlott gonoszsága borzaszt el. De mégsem mondom el a gondolataimat, érzéseimet senkinek, nem nyavalygok, nem panaszkodok. Ráadásul tudom, hogy másnak sokkal rosszabb. Valakinek nincs ideje az élet kérdésein filozofálni, mert agyonlövik egy háborúban. Szóval ez van, megyek tovább... te is csak bírd ki. Ez az utolsó év, viseljük el, bírjuk ki.