Csak nekem van olyan érzésem, hogy a történelemnek egyszerűen nem lehet pontot tenni a végére?

Ha elolvasol egy történész szakcikket, akkor azt látod, hogy egy téma kapcsán felsorolja a fellelhető eddigi forrásokat, illetve reflektál az ezeket feldolgozó korábbi tanulmányokra, monográfiákra stb. a szerző, majd leírja, hogy milyen következtetéseket lehet levonni ezekből. Ilyenkor az történik, hogy a szerző új oldalról világítja meg a kérdést, pl. előkerült egy új forrás, ami árnyalja a képet, másra teszi a hangsúlyt, amit eddig esetleg fontosnak tartottunk egy esemény szempontjából, kiderül, hogy nem is olyan fontos vagy fordítva stb. Aztán ezeket elolvassa a szakma, majd jönnek más történészek, akik másképpen látják, és leírják, hogy tekintettel az eddigi forrásokra, tanulmányokra, és az új forrásra, ő így meg így látja. Erre a előbbi szerző reagálhat valamit, vagy új történészek kapcsolódhatnak be a vitába... Aztán előbb-utóbb a vita elhal, mert mindenki leírta, amit gondolt. Aztán egy új látásmód vagy egy új forrás megint felkavarja az állóvizet. A történelem tudománya kb. így működik, és ez így van jól.

A rossz az lenne, ha meg lenne mondva, hogy mindenkinek ugyanazt kell gondolni, és el lenne döntve, hogy mi történt a történelemben, mert ezt pl. a politika megmondja. És ha valaki másképp látja, azt üldözik. Így működött pl. a kommunizmus idején a történelem, vagy így működik pl. a mai "szlovákiában", romániában is.