Ha elkezdek egy komolyabb egyetemet, vége az életemnek, fiatalságomnak?

Félek. Sőt, rettegek. Minimum 10, inkább 12+ évet kellene nagyon magas szinten tanulnom, most vagyok 20. Mire vége az okj képzésemnek, leszek 21. A jövő tanévet munkával és újra érettségizéssel töltöm. Mire elkezdem az egyetemet, leszek 22.

Nem attól félek hogy esetleg nem sikerül. Ez a nagy vágyam, elkezdem, ha kevés vagyok akkor kevés vagyok, van papírom másról amit szintén imádok csinálni, és könnyedén el tudok helyezkedni. Ráadásul ad valamiféle kevés alapot az egyetemhez is.

Attol rettegek, hogy nem élni fogok, hanem tanulni. Attól, hogy ott lesz a diploma a kezemben, de mindent megbánok, mert 22-34-ig konkrétan ""könyvek fölött görnyedtem"". Nagyon kielégít a tanulás, és hogy fejlesztem magam. De ha jól számolom orvosként olyan 30 körül kezdhetek el rezudensként dolgozni, szerintem olyan 35 fele lesz annyi pénzem és időm hogy külön költözhessek.

Megéri ez? Vagy alaptalanok a félelmeim? Valaki, akinek van tapasztalata ebben?

Légyszi ne lehurrogjatok, aki nem tud segíteni, az menjen tovább. Jelenleg emiatt a "pályaválasztási válság" miatt frusztrált vagyok, nincs szükségem kioktatásra.