Mennyivel nehezebb a mérnöki munka, mint az arra felkészítő egyetem?

Értelmetlen kérdés.

A mérnök is szüntelenül tanul a pályára állásától a nyugdíjig.

Minden munka nehéz és fárasztó tud lenni, de érdekes és ösztönző is.

Ha olyan hivatást űz az ember, ami kiteljesíti, annak nem fárasztó, sőt, alig várja, hogy folytathassa.

Pályakezdőként nehezebb. Elején nem is értettem, hogy az emberek hogy bírják, hogy 8-10 órát bent dolgoznak, hazamennek (csinálnak bármit a maradék kis kevés idejükben), majd jönnek be másnak és folytatják tovább. Iszonyatosan fárasztó volt, nagyon-de-nagyon. Még akkor is, ha szereti az ember, mert másabb, mint az egyetemen tanulni vagy középiskolában. Nem véletlenül mondják, hogy "Addig éld ki magad, ameddig tanulsz". Tanulási időszakod alatt rengeteg szabadidőd volt.

Egy idő után pár év.. és az ember megszokja, felállít egy rutint és lesz normálisan szabadideje, mert előtte csak hulla fáradtan ér haza.

Szóval egy idő után képes leszel otthon is tanulni még munka után, hogy fejleszd magad és kell is. Legalább a munkaidő után pluszba egy fél órát - órát rászánni a "továbbképzésedre", mert lemaradsz és aztán ágyő.

Nekem is nehéz értelmezni. Meg alapvetően elfogult vagyok, mert relatíve rövid idő telt el úgy, hogy csak egyetemista voltam. Szinte végig dolgoztam a képzés mellett, az utolsó 2 évben főállásban. Hát ahhoz képest most nagyon jó és könnyű az élet.

Itt van pár random gondolat inkább erről:

- az egyetemre nem kell fixen 8 órát bejárni minden hétköznap, nem kell egyhuzamban ennyit ülni és koncentrálni. Melóban vannak ilyen napok. A nyaraim néha visszasírom.

-a melóban is ugyanúgy tanulni fogsz, csak más lesz a tétje és másképp lesz rajtad nyomás. Kevésbé kell szűrni a lényeget, mert ami ahhoz kell, hogy meg tudd csinálni a munkát, tulajdonképpen az a lényeg. Tudod, mit nyersz, ha tudsz valamit.

-nekem a kezdő melóm egy majom is meg tudta csinálni, tudtam munkaidőben is tanulni, mondjuk kb annyit is fizettek érte. Szóval az kifejezetten könnyű lett volna, ha nem tanulok vele párhuzamosan (nem nappalira jártam)

-a mostani munkám már olyan, hogy szinte nem tudok kitől segítséget kérni, mert én vagyok az, akitől kérnek. Ha valamit nem tudok, akkor néha csak ülök és nézek ki a fejemből, hogy mi legyen. Külsős segítséget necces kérni, mert üzleti titok, belül pedig nagyon kevesen vannak, akik értenek az adott dologhoz. Általában meg szoktam oldani, de néha elérem már a határaimat. Olyan érzés, mint mikor édesanyám először nem tudott segíteni a házban, mert ő azt már nem tanulta. :)

-az egyetemen azért az ember megtanul szopni. Itt már legalább azt tudod, hogy hogy kell tanulni, ha van is valami. Egyeseknek meg kellene tanulni az emberekkel is bánni, mert mérnököknép elég gyakori a tárgyalóképtelenség és az arrogancia, dehát ne várjak sokat, tudom.

—de legalább ha leteszed a munkát este 6 és 7 között, akkor szabad vagy. Nem kell tanulni, nem kell készülni, nem kell izgulni nagyon... Csak élsz.

5: 4-es vagyok, mérnökinformatikusként végeztem...

Igen, folyamatosan kell fejlődni, de ez nálam általában munkaidőben történik. Nincs az a szüttyögés, hogy fejfájással mész haza, hogy akkor most álljunk neki 300 oldal algoritmust tanulni meg integráljunk az éjszakába. Nekem anno ezzel teltek a napjaim, ahhoz képest nagyon túldramatizáltnak, felfújtnak érzem azt, mikor egyesek azon tipródnak, hogy a munkájuk folyamatos tanulással jár és ők ezt maguktól csinálják (még úgy is, hogy ahol én dolgozom, több a dr., mint akinek a neve előtt nincs titulus, szóval túlnőttem a kódolódroid munkakörök nagy részén). Nincsenek illúzióim, aki nem egyetemista, nem fog hazamenni és 8-tól éjfélig kódolni, mert fEjLőDÉs. Néha utánaolvasunk valaminek, tájékozódunk, néha toldozgatjuk az otthoni projektjeinket, becsúszik egy-egy konferencia, podcast, egyebek, de hála a jó égnek, van életünk, családunk, sportolunk és bizony a 8 órás munkaidő után ezek kapnak szerepet, nem a folyamatos tanulás.

Én relatíve gyakran váltottam munkakört, ha munkahelyet nem is, ért ott elég újdonság. És néha jobban jársz, ha fáradt aggyal nem húzol rá még 3 óra tanulást, ha nem muszáj. Semmivel nem vagy előrébb, ha fáradt aggyal még otthon prüntyögsz fejlődés címszó alatt. El lehet tölteni így 3-5 évet egy egyetemi képzéssel, de nem egy életet. Egyszerűen az ember nem így működik.

Hidd el nekem, ha az ember csak dolgozik, bizony leteszi 6-7 körül a munkát (abban igazat adok, hogy ez nem az a munkakör, ahol kiesik a toll a kezedből pontban 6-kor, de azért a munkaidő vége felé elvarrod a szálakat aznapra) és éli az életét. Lehet, hogy jó szakember lévén olyan témákban olvasgat és tájékozódik, aminek köze van a szakmájához, de ez köszönővidzonyban sincs azzal, amit akkor kellett elkövetnem, mikor 10-12 zh-m volt még munka után is.

Ezért nem is hiszek egyébként az autodidakta tanulásban. Akkora mennyiséget, amit az emberhez vágnak az egyetemen, nem fog senki hobbiból megtanulni. Ehhez nagyon sokszor a kényszer kell, amit a bukásoktól és a csúszástól, extra tandíjtól való para okoz. Aki meló után önállóan tanul, az általában jóval kényelmesebben teszi. És annyi egy erősen szellemi munkakör mellé szerintem bőven elég.

Mwlyik mérnöki?

Egyébként mit nevezel nehéznek?

Azt amzt nem szeretsz csinálni vagy azt amit nem bírsz megcsinálni? Esetleg a határidőkre gondolsz?

Az egyetem arra ad alapot, hogy képes legyél megoldani feladatokat. Ha jól tanulsz többre leszel képes, beleértve a határidőket - azok tartásához is kell tanulni mondjuk munkamódszert.

Persze a való világi gyakorlati szakmai hozzáértést majd csak valós munkában szerzed meg.

Hogy mennyi szabadidőd marad az erőse függ a helytől és a céljaidtól

Egyelőre csak gyakornok vagyok, de nem gáz a meló. Mire a #8 által felvázolt helyzetben leszek (plc), 5-10 év simán eltelik. Én a fokozatos haladásban hiszek. A mostani gyakornoki pozim egyelőre tökéletes, aztán ha végzek az egyetemen, vagy maradok a cégnél egy komolyabb munakörben, vagy váltok.

20F