Passzív félév vagy sem? Szégyen csúszni?

Ez az utolsó évem az egyetemen, tehát már csak ez az őszi és a következő tavaszi félév lenne hátra. Úgy érzem, hogy a jelenlegi félév alapból az eddigi legnehezebb félév az eddigiek közül. Viszont erre még rátett a vírus és a digitális oktatás is. Én nagyon rosszul viselem ezt az időszakot, mert tulajdonképpen 0-24 be vagyok zárva a szobámba. Digitális oktatás címén egész nap a képernyőt kell bámulnom, a kollégiumból is haza lettünk küldve és otthon nem tudok rendesen tanulni, mindenkivel csak online tudom tartani a kapcsolatot és a szüleimmel sem olyan a kapcsolatom, hogy a velük töltött idő ezt ellensúlyozza. Úgyhogy személyesen szinte nem is tudok beszélni senkivel, nem tudok elmenni sehová (max. egy-egy alkalommal boltba vagy orvoshoz és akkor az a felüdülés), közben pedig volt fertőzött is a családban és ez mind nagyon frusztrál. Úgy érzem, hogy depressziós is lettem, vagy valami hasonló. Rengeteget alszom, rengeteget sírok, mindenen stresszelek, igazából semmihez nincsen kedvem, totál "üresnek" érzem magam, nem nagyon érzek semmit és gondolkodni sem tudok rendesen. Hiába ülök neki a beadandónak, hogy most ezt akkor megírom, egyszerűen semmi nem jut az eszembe. Ugyanúgy, ha elolvasok egy könyvet, akkor meg sem tudnám mondani, hogy miről szólt, nemhogy mi róla a véleményem vagy milyen érzelmeket váltott ki belőlem. Úgyhogy minden egyes tárgyamra kínszenvedés készülni, mert egyszerűen nem megy. Most kezdődik majd a vizsgaidőszak, de még az összes tárgyamra van valamilyen feladat (pl. beadandókat kell írnom vagy vizsgáznom kell) és valamivel már el is vagyok maradva. Úgy érzem, hogy nem vagyok képes mindezt teljesíteni a jelen állapotomban.

Viszont tudom magamról, hogy én sosem voltam ilyen. Mindig mindenhez pozitívan álltam hozzá, szorgalmas voltam, igyekeztem, betartottam a határidőket stb. és jó jegyeim is voltak. Az egyetemen sem volt soha négyesnél rosszabb jegyem, mindig bőven 4,5 felett volt az átlagom is. Sosem gondoltam volna, hogy nekem valaha ilyen problémám lesz és ráadásul egy büfészaknak titulált képzésen tanulok, ezért még inkább szégyennek érzem. Az van bennem, hogy csak minél gyorsabban legyen ennek és vége és fejezzem be az egyetemet, de közben nem vagyok képes koncentrálni és teljesíteni a követelményeket.