Egy bölcsész felnőttként tanulhat még mást? Vagy a BTK eléggé kizáró ok?
Ha egy bölcsész diploma után valami teljesen mást szeretne tanulni, van erre esélye? Egyrészt, az emberek egy része, alapból nem ért máshoz. Másrészt, szerintem kevés olyan dolog van, ami közel áll a bölcsészethez, talán a jog ilyen, de mást nem tudnék mondani.
Arra akarok kilyukadni, hogy több hasonlóság van mondjuk az orvostudomány, gyógyszerészet, természettudományos szakok, mérnöki szakok informatika között. Ezek egymáshoz közelebb állnak, mint a bölcsészettudományhoz. Meg ide reálosabb beállítottságúak mennek gondolom. A jog egy másik kategória szerintem, mert itt is elég sokat kell tanulni, hosszú is a képzés, de itt nem számolni kell, itt nincs matek, biosz, kémia, illetve más fajta munkahelyeket lehet vele megpályázni. A pszichológia pedig a kettő keveréke.
Ettől függetlenül egy bölcsész is el tud végezni akár egy teljesen más szakot? Például biológia, gyógyszerész, orvos, mérnök, vagy esetleg informatika. Vagy tanulhat ápolónak, gyógytornásznak. És, ha van rá képessége, egyáltalán van-e értelme még valami ilyet elvégezni? Az lehet, hogy az illetőt érdekelné, de azért a bölcsész szakok is elvesznek 3, vagy 5 évet. Ha mesterszakot is végez valaki, akkor ez lehet 5 év is. Vagy például tanárin eleve összejön gondolom az 5-6 év, nem? Nyilván a bölcsész évek alatt elmennek az állami félévek, vagy legalábbis egy részük, így később önköltséges jöhet csak szóba.
Egyáltalán van-e értelme szerintetek 2 teljesen eltérő területen szerezni diplomát? Érdemes-e több területre rálátást szerezni? Bizonyára egyszerre csak az egyiket tudja hasznosítani, hacsak nincs 2 munkahelye. Vagy mégis megéri, mert ha az egyikkel nem talál munkát, találhat a másikkal?
A rövidebb idejű szakokkal még talán könnyebb is a helyzet, de mi van akkor, ha az adott szak nem letudható 1-2 vagy 3 év alatt? Például az orvosi, ami 6 év, de a pszichológia is olyan, hogy ha valaki érvényesülni akar vele, nemcsak 3 évig kell tanuljon. A jog szintén hosszadalmas. Az ilyen szakok másoddiplomának ki lennének zárva? Ezek nyilván anyagilag is megterhelőbbek.
És mi a helyzet az OKJ-val?
Nagyon érdekel, hogy ki mit gondol erről. Szerintem általában bátorítani szokták az illetőt, hogy tanuljon még, ha szeretne meg van rá pénze, de vajon egy bölcsészre is igaz ez, vagy csak azokra, akik reálos szakot végeztek?
Én magam bölcsész vagyok, és bár valamennyire érzek még ez iránt érdeklődést, már egy ideje foglalkoztat, hogy kipróbálnék valami mást és lehet nem ártana több lábon állni. Sokoldalú vagyok, és nyitott. Mondjuk az is hozzájárul, hogy bizonyos dolgok már nem tűnnek annyira értékesnek, mint régen, és fordítva, valami most értékesebbnek tűnik számomra, mint pár éve.
Szerintem ebben a kérdésben - legalábbis ahogyan te közelíted meg - nem feltétlenül kell különbséget tenni a reál és a humán (vagy konkrétan bölcsész) képzések között. Mármint értem, hogy mit szeretnél mondani, csak szerintem nem ennyire egyértelmű a válasz vagy nem kell ennyire kisarkítani magát a kérdést sem. Például ott van az idő és az anyagiak: mindenkinek van 12 (osztatlan képzésben 14) felhasználható állami féléve, ami mindenkinek egyformán fogy, ha elkezd egy egyetemi képzést és a tandíj is ugyanannyi mindenkinek... Azt gondolom, hogy képzéstől függetlenül az is igaz, hogy az embernek szűkül a látóköre és egy-egy képessége vagy a megszerzett tudása elkopik, ha 3-5 éven keresztül egy adott területre koncentrál. Mindeközben pedig a képzés során használt skilljei fejlődnek, és tanul. Ha az embernek már van egy végzettsége, elhasznált x állami félévet, megtapasztalta a felsőoktatást stb., akkor már teljesen más fejjel gondolkodik erről, mások a szempontjai, mások az igényei, elvárásai és céljai is. Nyilván az egyéni személyiségi jegyek, tulajdonságok, habitus és hasonlók is sokat nyomnak a lantban. Szóval szerintem ez nem csak a bölcsészekre vonatkozik, hanem talán szinte mindenkire (mert akkor nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy valaki mindenben nagyon pöpec, tájékozott, tehetséges, ügyes, tanult stb., de azért szerintem ez a ritkább) és nincsen rá egyértelmű válasz.
Konkrét példákat mondjak: Én is bölcsészként végeztem (nyelvszak BA), szóval 3 évig irodalommal, törivel, nyelvészettel stb. foglalkoztam. Bennem is felmerült az, hogy egy másik képzést is elvégezzek, mert más dolgok is érdekeltek, másban is láttam lehetőséget stb. Csak azzal kellett szembesülnöm, hogy ez már nem megy olyan egyszerűen, mert: megfelelek-e a felvételi követelményeknek (pl. van-e megfelelő szintű érettségim a felvételi tárgyakból, van-e elég pontom, megfelelnék-e az alkalmassági vizsgán) és ezen tudok-e javítani (pl. nyelvvizsga, új érettségi, emelt érettségi, a meglévő oklevelem számít-e stb.), van-e elég állami félévem vagy ki tudom-e fizetni a tandíjat és vennék-e fel rá diákhitelt, szeretnék-e vagy tudnék-e még x évet tanulni, ha bekerülök el tudom-e végezni mert azért mégsem most érettségiztem és sokat felejtettem stb., stb. Vagy pl. ott van egy barátom, aki szülői nyomásra ment osztatlan tanári képzésre (matek-fizika) és erre el is fog menni 10 féléve, miközben gépészmérnök szeretne lenni és ő ugyanezekkel a kérdésekkel találkozott. Vagy például ismerek olyat is, aki egészségtudományi karon tanult, de valójában a képzőművészet érdekli és már nem valószínű, hogy lesz lehetősége ilyet tanulni (mert nincsen előképzettsége), de az OKJ már "gagyinak" és feleslegesnek tűnik számára. Szóval ez sokaknak a gondja, problémája vagy dilemmája. Egyértelműen nem kizárt a tanulás, a váltás stb., de az biztos, hogy nehéz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!