Egy bölcsész felnőttként tanulhat még mást? Vagy a BTK eléggé kizáró ok?

Szerintem ebben a kérdésben - legalábbis ahogyan te közelíted meg - nem feltétlenül kell különbséget tenni a reál és a humán (vagy konkrétan bölcsész) képzések között. Mármint értem, hogy mit szeretnél mondani, csak szerintem nem ennyire egyértelmű a válasz vagy nem kell ennyire kisarkítani magát a kérdést sem. Például ott van az idő és az anyagiak: mindenkinek van 12 (osztatlan képzésben 14) felhasználható állami féléve, ami mindenkinek egyformán fogy, ha elkezd egy egyetemi képzést és a tandíj is ugyanannyi mindenkinek... Azt gondolom, hogy képzéstől függetlenül az is igaz, hogy az embernek szűkül a látóköre és egy-egy képessége vagy a megszerzett tudása elkopik, ha 3-5 éven keresztül egy adott területre koncentrál. Mindeközben pedig a képzés során használt skilljei fejlődnek, és tanul. Ha az embernek már van egy végzettsége, elhasznált x állami félévet, megtapasztalta a felsőoktatást stb., akkor már teljesen más fejjel gondolkodik erről, mások a szempontjai, mások az igényei, elvárásai és céljai is. Nyilván az egyéni személyiségi jegyek, tulajdonságok, habitus és hasonlók is sokat nyomnak a lantban. Szóval szerintem ez nem csak a bölcsészekre vonatkozik, hanem talán szinte mindenkire (mert akkor nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy valaki mindenben nagyon pöpec, tájékozott, tehetséges, ügyes, tanult stb., de azért szerintem ez a ritkább) és nincsen rá egyértelmű válasz.

Konkrét példákat mondjak: Én is bölcsészként végeztem (nyelvszak BA), szóval 3 évig irodalommal, törivel, nyelvészettel stb. foglalkoztam. Bennem is felmerült az, hogy egy másik képzést is elvégezzek, mert más dolgok is érdekeltek, másban is láttam lehetőséget stb. Csak azzal kellett szembesülnöm, hogy ez már nem megy olyan egyszerűen, mert: megfelelek-e a felvételi követelményeknek (pl. van-e megfelelő szintű érettségim a felvételi tárgyakból, van-e elég pontom, megfelelnék-e az alkalmassági vizsgán) és ezen tudok-e javítani (pl. nyelvvizsga, új érettségi, emelt érettségi, a meglévő oklevelem számít-e stb.), van-e elég állami félévem vagy ki tudom-e fizetni a tandíjat és vennék-e fel rá diákhitelt, szeretnék-e vagy tudnék-e még x évet tanulni, ha bekerülök el tudom-e végezni mert azért mégsem most érettségiztem és sokat felejtettem stb., stb. Vagy pl. ott van egy barátom, aki szülői nyomásra ment osztatlan tanári képzésre (matek-fizika) és erre el is fog menni 10 féléve, miközben gépészmérnök szeretne lenni és ő ugyanezekkel a kérdésekkel találkozott. Vagy például ismerek olyat is, aki egészségtudományi karon tanult, de valójában a képzőművészet érdekli és már nem valószínű, hogy lesz lehetősége ilyet tanulni (mert nincsen előképzettsége), de az OKJ már "gagyinak" és feleslegesnek tűnik számára. Szóval ez sokaknak a gondja, problémája vagy dilemmája. Egyértelműen nem kizárt a tanulás, a váltás stb., de az biztos, hogy nehéz.