Elsős avatón milyen feladatok vannak általában és ha nagyon nagyon ki akarunk maradni ebből, akkor ezt hogy lehetne megoldani?

Általában nem szokták túlzottan szívatni a gólyákat, tekintve, hogy az igazgatóság nem engedi. Meglógni nem igen lehet, mert utána nagyon rád fognak szállni a felsőbb évesek. Nálunk a fiúk legalábbis azt cisnálták, és az sokkal rosszabb volt a srácnak, mintha ott maradt volna.

Én anno kimaradtam az én osztályom avatójából, mert nálunk úgy működött a dolog, hogy a felsőbb évesek megkapták az elsősök névsorát, és ők válaszottak ki néhány embert az osztályból, akik aztán az egész osztályt képviselték. Természetesen olyan embereket választottak, akiket ismertek vagy akiknek különleges nevük volt. Én egyik csoportba sem tartozom, így nem kellett semmit csinálnom. A többiekkel olyanokat csináltattak, hogy egymáshoz kötözve körbe kellett ugrálniuk a sulit, meg kifestették az arcukat, parókát adtak rájuk, és így kellett táncolniuk az iskolaudvaron, meg el kellett menniük a sarki közértbe, megkeresni a legolcsóbb dolgot (mondjuk 20 forintos rágó), meg kellett venniük, aztán elhozniuk a blokkot bizonyítéknak, stb. Az avatás elvileg az egész iskola - beleértve a tanárokat - színe ellőtt zajlik, így aztán nem kérhetnek semmi olyat tőletek, ami megalázó vagy veszélyes lenne.

Állj a sarkadra. Nálunk mindenkinek kitaláltak valamit. Voltak csoportos feladatok meg egyéniek is. Én előre elhatároztam magamban, hogy ha valami megalázót kapok, nem csinálom meg. És mikor elmondták, mit kéne csinálnom, úgy döntöttem, hogy nem fogok fél lábon egy széken állva, harisnyával a fejemen népdalt énekelni, mert nekem az megalázó. Mondtam, hogy nem csinálom meg, hirtelen levegőt sem kaptak. Még soha nem mondta senki, hogy nem. Hát én mondtam. És tudod, mi lett belőle? Semmi. Egy ideig mondogatták, hogy olyan nincs, hogy nem csinálom meg, ezt hogy gondoltam, blablabla. Aztán látták, hogy hajthatatlan vagyok, így beszállhattam egy másik feladatba, amit már én is jópofának tartottam. Ennek ellenére (vagy pont ezért, de az is lehet, hogy ettől függetlenül) engem szerettek a felsőbbévesek, és négy gimis évem alatt soha semmilyen hátrányba nem kerültem emiatt. Ne hagyd, hogy hülyét csináljanak belőled.

Én is nagyon féltem, de mostmár úgy gondolok csak rá, hogy jó móka volt, de egyszer te is leszel felsőbb éves, és ha neked mondják, h nem, lehet, hogy nem nagyon örülnél neki!!

Ha egyszer ő lesz felsőbbéves, nem fog megalázó, hülye helyzetbe hozni másokat. Nagyon sok jópofa feladatot ki lehet találni, de a pelenkából csokievést én sem csinálnám meg, mert az bunkóság. Engem nem érdekelt, hogy esik a felsőbbévesnek, hogy nemet mondok, és most, visszatekintve se érdekelne. Nekem sem esett jól, hogy egy egész iskola előtt próbáltak belőlem hülyét csinálni.