Szerintetek mi nekem a megfelelőbb?
Pestre készülök egyetemre, igazából más város nem is jön számításba, azonban nem tudok dönteni a lakhatásról (igaz még nem is kell, de így éjszaka foglalkoztat a téma).
5 éve kollégista vagyok (ugye gimnáziumi kollégium), szóval én úgy voltam vele, hogy soha többet, hiába szeretem, de nagyon fárasztó.
Az albérlettel viszont probléma, hogy egyedül nem tudom finanszírozni (szülői támogatással sem) és nincs olyan ismerősöm előreláthatólag, akivel szívesen összeköltöznék. Persze lehet feladni hirdetést, a legnagyobb gondra anyukám világított rá: könnyű elszigetelődni, koliban sokkal bulisabb az élet. Ezt gimiben is tapasztaltam, a legjobb barátaim mind kollégisták. Nem barátkozom olyan könnyen (nehezen sem, de nem mindenkinek tetszik elsőre a stílusom), de nem szeretném, hogy magányosak legyenek az egyetemi évek.
A kollégium ellen meg az szól, hogy egyrészt nem biztos, hogy kapnék (1 óra busszal Pest a lakhelyemtől), másrészt ha kretének a szobatársak (vagy ők találnak engem annak) ott ette meg a fene. Szükségem van időnként arra, hogy magamra tudjam csukni az ajtót, szerintem nem bírnék még 3-4 év kollégiumot, de a bulik meg a társasági élet állítólag nagyon jó. Plusz nagyban nehezítené a koli párommal a találkozásokat, ő Miskolci egyetemre jár, már most is távkapcsolatban vagyunk, de megoldjuk, viszont ha nem tudna nálam aludni hétvégén Pesten az extra problémát jelentene.
Alternatíva még a magánkollégium, de még senkivel se találkoztam, aki oda járna, szívesen olvasok tapasztalatokat arról is.
Tudom van még időm dönteni, de annyira ugyanannyit nyomnak a latba az érvek és ellenérvek, hogy tényleg tanácstalan vagyok.
Legszívesebben személyes élményeket olvasnék mindhárom verzióval kapcsolatban, úgyis nekem kell végül döntenem, de hátha olvasok olyat, ami segít.
Én albérletben élek, és szerintem nem kellene aggódnod az elszigetelődés miatt. Persze, koleszban könnyebb lehet barátkozni, mert folyamatosan emberekkel vagy körülvéve, viszont az albérlet nem azt jelenti, hogy nem barátkozhatsz mondjuk az egyetemen, vagy nem lehetsz jóban a lakótársaiddal (nekem pl. az egyik lakótársam a legjobb barátnőm lett, pedig nem is ismertük egymást előtte). És kolin kívül is van rengeteg buli, van társasági élet. Nekem pont úgy alakult, hogy az egyetemen szerzett barátnőim háromnegyede albérletes vagy bejárós.
Plusz pont még az, amit te is írtál, hogy van magánszférám. Nagyon kedvelem a lakótársamat, de én elég introvertált vagyok, jó, hogy néha el tudok vonulni a szobámba, anélkül, hogy bárki zavarna. Illetve, a lakótársammal például elég eltérő az életritmusunk. Én korán kelek, korán fekszek, ő meg éjjeli bagoly. És így, két külön szobában, őt nem zavarja, ha én hétvégén is már 8-kor fent vagyok, és engem sem zavar, hogy ő hétköznap is néha hajnali 2-ig fent van.
Szóval, ha esetleg pénzügyileg mégis lehetőség lenne az albérlet (mivel arról is kértél véleményt, gondolom, az), én azt mondom, hogy ne tegyél le róla csak azért, mert a kolesz bulisabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!