Milyen tapasztalaitok vannak iskolai tanitoi fegyelmezesröl az osztaly elött? A szamárpadrol érdekelnének vélemények is alsoban

Alsóban egyszer egy gyerek játszott óra közben, vagy beszélgetett. Kövérkés, kicsit érzelgősebb fiú volt. A tanárnő odament hozzá, és szigorúan szólt, hogy álljon fel és kiabáljon rá, kiabálja azt, hogy zavartam az órát, mert beszélgettem! (Vagy valami ilyesmit. Nem érdekel az óra, mert beszélgetek, stb.) És közben nézte szúrós szemekkel. Aztán még egyszer. A fiú a második alkalomnál elkezdett sírni. Ez nagyon megmaradt bennem, emlékszem, hogy átgondoltam, hogy én dacosan kiabáltam volna a tanárra, mondjuk én sose beszélgettem, szóval biztos azért, mert tiszta volt a lelkiismeretem.

Gyakori felsőben és gimiben a Csend legyen!, vagy csak az elhallgatás, aztán mindenki meglepődik és akkor jön a leszidás.

Most, hogy így visszaemlékezem, szerintem velünk keményen bántak.

Mindennapos volt a testi fenyítés, és nekünk ehhez még csak beszélgetnünk sem kellett. Bőven elég volt, ha a tanítónk úgy gondolta, a padban ülve nem elég egyenes a hátunk, vagy nem tettük hátra a kezünket, esetleg nem összezárt lábakkal ültünk. A büntetés nem maradt el. Körmöst kaptunk, vagy egy taslit; a fülünket rángatták (volt, akinek berepedt a bőre a fülcimpája mellett); sarokba állítottak minket (sokszor nem volt elég sarok, akkor a tábla szélénél vagy a katedra mellett kellett térdepelnünk); kiküldtek a folyosóra és ott a teremhez legközelebbi radiátor csövét fogva kellett állni; esetleg felzavartak az igazgatóhoz, ami nagyon súlyos büntetés volt, mert az igazgató sem bánt kesztyűs kézzel a diákokkal.

Szamárpad is volt minden teremben, ahol csak elfért. Odakerülni nem volt nagyon rossz, az nem fájt. Ha lehet ilyet mondani, én kifejezetten szerettem ott ülni, mert úgy láttam rá az egész osztályra, hogy közben nem voltam annyira szem előtt.

Mindez alsó tagozatban történt, Budapesten, a 70-es években.

2-es vagyok.

Általánosságban elmondható, hogy inkább nyuszi vagyok, mint oroszlán; inkább kiváró, mint kezdeményező.

Nem gondolom, hogy a fentieknek ebben döntő szerepe volna, én már az óvodában sem voltam egy harsány teremtés.

Az egyik hülye gyerek kitalálta hogy felakartam akasztani, a tanár meg ott vallatott a másik osztály előtt hogy valljam be. Én meg kisgyerekként sírva bevallottam mert nem bírtam tovább.

Szóval vannak olyan tanárok akiknek puszta kézzel is kiásnám a meszes gödröt.