Rengeteget tanulok és mégis, sosem voltak még ennyire rosszak a jegyeim?

Most kezdtem a 11.-et, egészen idáig jó tanuló voltam, tartottam a 4.6-os átlagot. Így 6 hónap után nehezen rázódtam vissza az iskolába, nem is igazán volt kedvem a sulihoz. Viszont ettől függetlenül sikerült motiváltnak lennem és tanulnom. Az olyan tantárgyakból amik számomra fontosak ( töri, magyar, nyelvtan, matek, emelt biosz és emelt kémia ) rendszeresen tanulok. Nem csak dolgozat előtt 1-2 nappal. Hanem már ,ha még aznap nem is, de hétvégén megtanulom mindegyikből az anyagot, hogy dolgozat előtt elég legyen felfrissíteni. És mégis, töriből 4-est írtam, ami alapvetően jó, csak ha azt veszem, hogy mennyit tanultam rá, akkor rossz. Matekból pedig 2-est. Ez az egyetlen tantárgy a felsoroltak közül, amivel évek óta szenvedek. Őszintén kicsit el is engedtem már ezt a tantárgyat, elég ha a másik 5 tantárgyból sikerül 5-ösnek lennem. És ez is a célom, mégis...Viszont amiért most ezt a monológot írom, az a biosz témazáró. Mivel nekem ez az egyik faktos tantárgyam, erre 2x annyit készülök, mint bármely másik tantárgyra. Több forrásból, már a dolgozat előtt 1 héttel elkezdtem intenzíven tanulni. De tényleg, már fejfájásig tanultam, és úgy is éreztem, hogy tudom az anyagot. És 3-as lett. Most már egy ideje sírdogálok emiatt, mert pontosan tudom, hogy mennyi időmet és energiámat belefektettem és a jegyemen ez nem látszik.

Az a kis motivációm, ami pedig szeptember elején volt, mostanra teljesen eltűnt. És még csak 1 hónapja van iskola. Eddig volt kedvem leülni tanulni, mert láttam magam előtt, hogy 5-ösek lesznek a dolgozataim, és akkor megérte tanulni. De nem 5-ösek a dogáim. És már teljesen elment a kedvem a tanulástól.

Jelenleg az életkedvem is a padlón van. Fogalmam sincs mihez kezdjek magammal. Eddig nem volt semmi gondom a tanulással, fele ennyit sem tanultam és úgy volt 4.6-os az átlagom.

Igazából nem tudom hol itt a kérdés. Csak le szerettem volna írni ezt, és valamilyen szinten meg is érte, mert a sírást legalább abbahagytam.

Mostanában egyre többe gondolok arra, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha ennek vége lenne. Régen féltem a haláltól, hiszen olyan fiatal vagyok még, szinte nem éltem semmit. De most már nem csak, hogy nem bánnám, ha valahogy meghalnék, sokszor kívánom is, hogy bárcsak történne velem egy baleset. És ez megijeszt. Régen mindig mosolygós, vidám voltam, de az utóbbi pár hónapban hetente vannak depresszív gondolataim.

Köszönöm, ha elolvastad.