Mit szólnátok ahozz,hogyha egy tanárotok minden héten feladatokat küldene a szünetben?

Lelkiismeretes tanár. Örülj neki.

1990 előtt is volt olyan pálya, ahol ez természetes volt.

A nővérem közgazdasági szakközépiskolás volt. Az összes szünetre kaptak

feladatot. Gyakorolniuk kellett a gyorsírást, és minden héten postára adni megoldott feladatokat a tanár címére. Különben június 1-szeptember 1. között elfelejtették volna, kiestek volna a rutinból. A téli szünetre általában a kötelező olvasmány napló írást és magyarból, matekból gyakorló feladatokat kaptunk. Jó volt az.

"vannak olyan dolgok amiket véghez szeretnék vinni ezen a nyáron,akkor is,hogyha az max. csak annyi,hogy befejezek pár sorozatot vagy új hobbit keresek."

Attól még értelmes dolgokkal is foglalkozhatsz, például az év közben szerzett ismereteidet bővíted olyan tárgyakban, melyeket megkedveltél, melyek kellenek a későbbi céljaidhoz.

Sorozatokat?! És még le is írod?! Azokkal az ócska, primitív izékkel

akarod tölteni a drága idődet értékes, a személyiségedet építő

elfoglaltságok helyett?

Hálás lehetsz a tanárodnak, ugyanis az is munka, hogy előkészítse a feladatokat és az is, hogy majd, mikor megkülditek, ellenőrizze, javítsa, és rávezessen a jó megoldásokra. Le a kalappal előtte.

"főleg,hogy még 3 könyvet is ki kell olvassak. Nem azzal szerettem volna eltölteni a szabadidőm,hogy a tanáromnak olvassak"

Nem NEKI olvasol, oldod meg a feladatokat, hanem saját magadnak.

Amikor volt egy kis szabadidőm, ki se lehetett venni a könyveket a kezemből, úton-útfélen a kezemben voltak a könyvek. Nem is tudtam létezni nélkülük. Ötévesen már olvastam, mire iskolás lettem, már folyékonyan.

Ma már szabályos gyorsolvasó lettem. Több ezer kötetes a könyvtáram.

Hálás vagyok a szüleimnek, tanítóimnak, tanáraimnak, hogy olvasóvá neveltek. Több leszel általa, mint az átlag diák. Másodikos elemis koromban már Gárdonyit, Fekete Istvánt, Petőfit olvastam.

A szabadidőt értelmesen érdemes eltölteni, te magad fogsz profitálni belőle, mire felnősz.

Gondolj arra, hogy a zárlat alatt nem tudott mindenkinek mindent

úgy megtanítani és számon kérni, ahogy a normálisa körülmények között történt volna, óráról-órára, az iskolában. Tehtá részben pótoltatni akarja a lemaradókkal és ismételtetni azokkal, akik március és július között

haladtak valamicskét.

Gondolj arra, hogy - ne adja Isten-, akár előfordulhat egy második felvonás, s ősszel ismét távoktatásra kényszerülnének az iskolák.

A tanárod előrelátóan felkészít benneteket, hogy semmiképpen ne szenvedjetek hátrányt.

Nem tudom, hogy középiskolás vagy, vagy általános. De a továbbtanulásod

kerülhet veszélybe, ha nem haladsz.

Legyél neki hálás. Érted teszi.