Jól tanuló egyetemisták! Ismerős a helyzet?

Hát, nem igazán. Én általában olyan 4.3 - 4.5 között szoktam lenni félév végén, és semmi energiám / kedvem még TDK dolgozatokat összeállítani, meg nyalni a többi kutató-hallgató fenekét, hogy igazán érdekes volt az előadásod, holott csak azt vártam hogy az egésznek vége legyen, és minél hamarabb haza menjek / vissza a kollégiumba.

1-2 tanár már felajánlotta, hogy felkészítene egy TDK konferenciára, de tényleg, semmi kedvem hozzá, olyan szinten lehoz az életről a folyamatos órákra való készülődés.

Én alapvetően élvezem, mert olyan szakon tanulok, ahol elég sok anyagot ténylegesen is hasznosítani tudok majd, sok hasznos tárgyam van. A haszontalan tölteléktárgyakat nyilván nem szeretem tanulni. Az egyéb tevékenységeket is szívesen csinálom, egy tanulmányi verseny szervezésében veszek részt.

Ami nagyon zavar, hogy sokan lenéznek, strébernek titulálnak, mert ahelyett, hogy dolgoznék az egyetem mellett, bejárok az órákra (nem tudnám az órarendemet és a tanulásra fordított időt semmilyen munkával összehangolni), jól tanulok, és így egyrészt egész tűrhető tanulmányi ösztöndíjat kapok, másrészt úgy kerülök majd ki az egyetemről, hogy nem csak diplomát kapok, hanem érteni is fogok ahhoz, amit csinálok. Sajnos úgy tűnik, hogy ma ez a hozzáállás lenézendő.

Még anno igen. Az átlagom nem volt annyira jó, bár volt félév, amikor elérte a 4,5-öt, ált. 3,5-4,2 között voltam. Egyrészt nem kötött le a tanulás, és szívesen olvastam szakirodalmat, meg foglalkoztam az anyaggal, de ami kellett volna a jobb jegyhez, a tankönyv meg irodalom tökéletes ismerete, az már nem annyira érdekelt.

Az első két évben nem csináltam szinte semmit, elkezdtem egy másik szakot párhuzamosan, azt ott is hagytam, mert sok értelmét nem láttam.

Utána diákszervezetek és versenyek ezerrel, szakkoli. A célom az volt, hogy jó CV-t tudjak felmutatni, és sikerült megtölteni tartalommal nem is kevéssel. Emellett dolgoztam, mert kellett legalább egy év gyakornoki tapasztalat. Eléggé túlkínálat van/volt ebben a szakmában, így egy sima egyetemi diplomával nem sokra mentem volna.

Volt olyan félév, hogy heti 40 óra mellett még még heti 20 óra munka, versenyek, szakkoli, heti 3-4 ZH. Vasárnap estére mentem dolgozni, meg péntek este.

Két dolog nagyon hiányzott, ezeket bánom. Az egyik, a komolyabb nyelvtanulás és erasmus. Az erasmus kimaradt, igaz finanszírozni sem tudtam volna miből. A másik az OTDK, igaz voltam opponálni, meg tervben volt, de egyrészt nem annyira kötött le, másrészt protekciósok jutottak ki a kari TDK-ról csak.

Én azért lettem hasonló helyzetben, mint te, mert egyszerűen az élet többi területén (úgy 11-12 éves koromtól kezdve) akkora kudarcot vallottam, hogy a karrierépítés maradt. Mindig sokminden érdekelt (nyelvek, történelem, filozófia), és láttam, hogy ha leülök tanulni, abból jobb vagyok, mint az átlag. Azaz képes vagyok kiemelkedő eredményeket elérni, és ez kompenzálja a magánéletbeli problémákat.

Nagyon elcsesződött a suliban a közösség, mindenki verte a másikat, a csajozásaim is rosszul sültek el (volt, aki visszautasítás után tönkre akart tenni), egy rémálom lett minden, és egyedül ez maradt, a karrierépítés.

Most van 2 nyelvvizsgám (orosz felső, angol közép), ősszel kezdem a franciát (ingyen, mert ösztöndíjból kapom), OKTV 2. helyezett lettem, és első évben kutatói ösztöndíjat vittem, nemrég pályáztam meg a következő évit.

Ez egy pszichológiai jelenség. Mikor magamra nézek és egy lúzert látok, abban a pillanatban bevillan, hogy fizetett kutatómunkát végzek, több nyelvet tanulok, országos versenyen második lettem, mellette diákmelózok és még karatézok is heti 3-szor. És mikor ezt nézem, beugrik, hogy igenis "értékes ember vagyok". Csak nem úgy, mint az átlag, hogy mindenben közepes, hanem az élet egyik terén egy senki (magánélet, csajozás), a másik terén viszont tehetséges.

De mostanra nagyon meguntam én is az egészet, mert a magánéletet nem lehet tanulással kipótolni.

Ez olyan, mintha valaki éhes lenne, de nem enne egy falatot se, csak inna helyette. Egy ideig lehet, hogy elűznék az éhséget a cukros italok, de egyszer visszaüt, és baj lesz.

Szóval én ezért vagyok ilyen helyzetben.

Nem tudom, lány vagy-e vagy fiú, de ha gondolod, írj és beszélhetünk.

20/F