Hogy ne vérezzek el ezen a szakdolgozaton?

10-én le kell adni a szakdolgozatom, de egyszerűen képtelen vagyok strukturálni a napjaimat.

Elméleti hátteret még nem írtam, kutattam (pszichológia szakos vagyok), az eredményeket nagyjából leírtam, de eddig összesen 43.000 karakterem van a 100.000-ből.

Nyilván tudom mit kéne tennem, egyszerűen olvasnom kéne és kiírni, amit fontosnak találok és egyszer csak találok valami relációt az egyes részek között. De egyszerűen folyton máson agyalok.

Megőrülök attól, hogy a szüleim házában kell lennem. Nem vagyok a toppon, emiatt minden nap csinálok valami "hülyeséget", amiért anya leüvölti a fejem, vele amúgy is borzalmas a viszonyom. Amióta itthon vagyok, nagyon kimért velem, semmiféle pozitív gesztust nem tanusít felém és egyfolytában azon panaszkodik, hogy nem segítek a házimunkában. Én nagyon sajnálom, hogy kénytelen voltam hazajönni, de nem tudok több időt szánni a takarításra, mint amennyi dolgom a koliban lenne. Hát rohadtul nem könnyíti meg a lelkiállapotomat. Meg sem kérdezi, hogy mi van velem, fel se fogja, hogy szakdolgozatot írok. Annyit megért, hogy vannak online óráim, de ennyi. Minden nap több órán keresztül retro zenét hallgat, de a feszült helyzet miatt azt se tudom megmondani neki, hogy legalább halkabban tegye, mert ez nagyon kellemetlen nekem. Valahányszor kimegyek a szobámból, mindig interakcióba kell lépjek a családtagjaimmal, ez is elképesztően fárasztó. Apa csak a koronavírusról, meg a politikáról tud beszélni. Ehhez nincs már idegzetem. Van egy értelmi sérült húgom, akinek reggel 7-től estig be nem áll a szája, egyfolytában hallom a hangját, mert visszhangzik az egész ház és emellett nagyon hangosan beszél. A kedvencem az, amikor anya vele is üvölt...máskor meg apára panaszkodik, akitől válni akar, sajnos.

Csak egy vacak fülesem van, hiába dugom be, ugyanúgy hallatszik minden.

Én szeretnék végre nyugodtan elmerülni a gondolataimban, de így még a saját szobámban sem tudok. Katasztrófa, ami itthon van.

Persze, legyek hálás, hogy legalább van családom, de olyan feszültség van bennem, hogy leírni is nagyon nehéz. Teljesen be vagyok pánikolva.

Előtte sem volt jobb a helyzet, mert akkor meg a nyelvvizsgan pánikoltam. Így, hogy nem kell menni áprilisban, egy kicsit megnyugodtam, de ettől még nincs motivációm írni ezt a szakdolgozatot, sajnos nem igazán értek ehhez a témához, de a konzulensem miatt ezt kell csinálnom.

Elkezdtem járni egy pszichiáterhez télen, de 4 alkalom után azt mondta, hogy látszik, hogy képtelen vagyok megnyílni neki, és hogy a személyes problémáimat nem akkor kell megoldanom, amikor ennyi egyetemi teendőm van.

Ebben igaza van, de sajnos rosszabbul vagyok, mint akkor. :( Nem tudom, mit tehetnék, hogy legalább ezt a dolgozatot kiszenvedjem magamból...

Meditálni nem tudok.